Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)
Három Ibsen-dráma elemzése - Solness építőmester
Hem véletlen, hogy e dráma dialógusából nem idéztem eddig gondolatmenetem alátámasztására. Ennek oka az, hogy a dialógus nem hordozza közvetlen módon a mü drámaiságát, mivel nem drám ai viszonyok hordozója, azaz nem a dialógus hordozza a drámaiságot, ahogy ezt fentebb már láthattuk. Hogy világosabbá váljék a drámai forma módosulása Ibsennek ebben az "öregkori" drámájában, érdemes a Solness építőmestert összevetni A vadk acsával a drámai épitkezés és tematika szempontjából, mert találunk ugyan jelentós hasonlóságokat az elemzett drámákban mindkét területen, de a hasonlóságok mellett a látszólag jelentéktelen eltéréseknek olyan nagy szerepük van, hogy ezek meghatározzák, ill. különbözővé teszik a két mü létformáját. Mert igaz ugyan, hogy A vadkacs ában is találkoztunk már a szimbólumtechnikával mint központi szerkesztési elvvel és patologikus alakokkal is /pl. Gregers, Molvik, bizonyos értelemben az öreg Ekdal és Hjalmar pszichéje is patologikusnak nevezhető/. Ezt a hasonlóságot azonban olyan szempontból is szemügyre kell vennünk, melyekből a két dráma eltérő létformája és felépitése fakad. Ez a három szempont: azonos tematik a ábrázolása eltérő aspektusból; az ob.jektivációs technika hiánya, ill, meglét e; a szimbolika eltér ő szerepe. Kezdjük ez utóbbival. A szimbólumok használata a Solness épitőmest e r ben is összefügg a jellemekkel: Hildában fölfedezhetjük ugyanazt a szimbólum-gyártó hajlamot, mint Gregersben, s itt is Hilda hajszolja bele, ideáljainak követelésével, Solnesst a szimbólumok világába, a jellemével ellentétes hősiességbe, s végül a halálba, ahogyan Gregers hajszolja Hjalmart okos kutyaként a heroikus helyzetekbe. S bár Solness Hilda megjelenésekor már bensőleg felkészült a szimbólumok befogadására, ill. saját sorsának szimbolikus értelmezésére, kivetítésére /templomok helyett otthonokat épit, amit szimbolikusan magyaráz, segitő démonainak rögeszméje stb./, a szimbólumszituációt mégis Hilda teremti meg, s lenditi működésbe /légvár/. Mégpedig azonos módon, mint Gregers. A vadkacsába n: Hilda is bálványimádó jellem, vagyis üres, megvalósulatlan személyisége csak egy kiszemelt bálvány segítségével /majd elpusztításával/ nyerhet megvalósulást, létigazolást. Ezt a bál46
