Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)
Három Ibsen-dráma elemzése - Solness építőmester
Ennek elscí és legfontosabb tényezője az objektivációs technika, amely három struktúra-formáló összetevőben jeletkezik: az analitikus-retrospektiv technikában, a szimbólum techni kában, és az alakok patologikus, abnormális személyiségekként való ábrázolásában. Az előbbi kettő jelentkezik már korábbi drá mákban is, de itt gyökeresen más funkcióban és eltérő módon valósulnak meg, ennélfogva egy másfajta drámavilágot teremtve. A dráma vázát Hilda és Solness viszonya adja, amely /n / - ahogy ezt Bécsy Tamás is hangsúlyozza - statikus viszony, tehát nem drámai, mert e viszony tartalma tiz év óta, első találkozásuktól számitva változatlan. A drámai jelenvalóság, jelenidejüség csak arra korlátozódik, hogy ez a múltban megfogant viszony most, a dráma konkrét ideje alatt realizálódik, a dráma jelenidejüségét a múlt teremti meg, ill. hatja át. A múlt jelenvalósággá, drámaivá formálásának eszköze pedig a retrospektiv technika, mely egyben a jelenidejü dráma anyagává is avatja a múltat. A retrospektiv technika többszörösen is objektiváló tényező, vagyis az eredendően nem drámai anyagot, élettényt nemcsak a jelenidejüség kialakításával, hanem a szubjektivitás objektiválásával is drámaivá formálja. Ugyanis Hilda és Solness viszonya mindeddig - Hilda betoppanásáig Solness házába - csak Hilda bensőjében, lelkében, csak szubjektive létezett. Csak a múlt közös felidézése által objekt iválódik, s válik objektiv hatóerővé a két alak életében ez a kapcsolat. Az analitikus technika emellett Solness szubjektív benső tartalmait is objektiválja. Mert mindaz, amit Solness elbeszél Istennel vivott múltbéli küzdelmeiről, a nagy tűzről, saját démonairól - vagyis a szubjektive megélt múlt - a figura valóságává, objektivitásává áll össze az olvasó tudatában. Az analitikus technika azonban még mindig nem elég a drámaisághoz, s önmagában még nem hozza Hilda és Solness viszonyát drámai helyzetbe. Mert egyfelől ez a viszony nem drámai alako k között áll fenn, mivel drámai alakokról csak akkor beszélhetünk, ha az adott figura egy bizonyos - az adott korban lényeges - társadalmi mozgásirányt, problémát hordoz, 43
