Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)
Három Ibsen-dráma elemzése - A vadkacsa
mást: Gregers megtalálja Hjalmar ban a megfelelő alanyt önmaga megváltásához, Hjalmar pedig - éppen jelleme, ill. jellemhibái miatt - kénytelen megfelelni Gregers elvárásainak. Azonban Gregers részéről a másik, Hjalmar részéről önmaga téves megítélése - tetézve a Gregers-teremtette szimbólum-helyzetből adódó félreértésekkel, viszonyukat is e szimbólumszituáció körébe vonva - tragédiához vezet. Gregers és Hjalmar viszonyba lépésének eredménye: Hjalmar manipuláltsága Gregers "missziós-munkája" nyomán, melynek során - habár csak külsődlegesen és gépiesen - Hjalmar is átveszi Gregers eszményeit, s megpróbál alkalmazkodni e számára s családja számára idegen eszményekhez. Ez megváltoztatja - bizonytalanná, kétértelművé teszi - Ginával és Hedviggel való viszonyát, felbontva a zárt családi rendszert. S e megváltozott viszonyok újabb drámai akciót szülnek. Az egész dráma folyamán voltaképpen két drámai akció történik, /ezek persze nem elszigetelt akciók, hanem egy reakció-sorozat elindítói/ melyek szükségszerűen fakadnak a drámai szituációból /Gregers és Hjalmar viszonyba lépéséből, ill. kettejük jellemének találkozásából/, és amelyek maguk is szükségszerűvé teszik az alakok viszonyainak megváltozását, s meghatározzák e változás irányát. Az első akció Gregers "felvilágosító" cselekedete, melynek következtében az elemzett módon megváltoznak a családon belüli viszonyok /s Hjalmar viszonya a családon kívüli környezethez: az öreg Werléhez, Sörbynéhez, ^ellinghez, Molvikhoz/. A viszonyrendszernek ez a megváltozása vezet a második akcióhoz: Hedvig öngyilkosságához. Igy A vadkacsá ra/és sok más Ibsen drámára/ nem alkalmazható Peter Szondi teóriája az analitikus drámáról, amely szerint "hiányzik az ibseni tematikából a jelenvalóság, melyet a dráma megkövetel. /.../ ez az anyag akkor is a múltba és a bensőségbe van száműzve, ha mégoly /.../ hangsúlyozottan jelenidejü cselekményhez kötött is . De éppen ebben áll Ibsen drámáinak formaproblémája. A vadkacs ában azonban a drámai szituációt távolról sem a múlt épiti fel /ahogy a Kisért ete kben sem/, hanem a két fő jellem jelenidejü viszonyba lépése, s a cselekmény az e viszonybalépésből származó szükségszerűségeket realizálja. 41
