Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)
Három Ibsen-dráma elemzése - A vadkacsa
hogy Gregers nyomatékosan összekapcsolja az "áldozat", az "önkéntesség" és a "szivesen" fogalmakat. Mindehhez hozzájárul még, hogy kiegészítő megjegyzésével /Gina ne tudjon erről/ közös titkukként pecsételi meg a tervet /saját tervét/ Gregers, s azzal, hogy okét egy kivülálló, foként Gina nem értené meg, még jobban megerősiti, hogy itt nem a konkrét vadkacsáról, hanem egy csak kettejük számára érthető, átvitt értelemről van szó. Hedvig öngyilkosságához lökést ad még két tényező, mindkettő apjával kapcsolatos. Az egyik az - ebben a beszélgetésben Hedvig nem vesz részt, de érzékeli, tudja apja reagálását hogy Hjalmar összekeveri a helyzet, a közlés viszonylati és tartalmi oldalát. Hjalmar: Tudni akarom, hogy joga van-e a gyerekednek az én házamban élni? Gina: /kihüzza magát, szeme csillog/ És ezt te kérded? Hjalmar: Felelj a kérdésemre. Az enyém-e Hedvig vagy ... TTos? /34 / Az, hogy Hedvig esetleg nem az ő gyermeke, Hjalmar szemében az e ténytől teljesen függetlenül létező, szereteten alapuló kapcsolatukat kérdőjelezi meg. Hedvig tehát nem élhet ebben a házban pusztán szeretete és ragaszkodása jogán. Hjalmar ezzel Hedvig létét vonja kétségbe, létének alapját semmisiti meg, azt a szeretetet érvényteleníti, ami Hedvig lényege, létfeltétele. Hedvig: /.../ Hedvig: /../ De úgyis tudom, hogy mi a baj. Biztos azért van az egész, mert nem is vagyok igazából a papa gyereke. Igen, szerintem is attól még szerethetne. De még jobban is. A vadkacsát is úgy kaptuk - / 35/ ajándékba; de én azért borzasztóan szeretem.' J J' 35
