Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)
Három Ibsen-dráma elemzése - Kisértetek
dásra; ugyanakkor az asszony alakja azt is érezteti Mandershez fűződő kapcsolatában és belső gyötrődésében, saját énjével viaskodva, hogy a tekintély detronizálását és az Én föléhelyezését bűntudat nélkül nem tudja megtenni. Alvingné a menhely alapításával is a bűntudattól akar megszabadulni,,hpgy végre megszabaduljon a benne élő kísértetektől is. H.J. Weigand Ibsenről szóló könyvében találó hasonlattal érzékelteti a menhely-szimbólum iróniáját. Szerinte Alvingnénak ez a tette /a menhely alapitása/ olyan irracionális, mint egy állitóla« gos ateista áldozata a lerombolt bálványnak.Z^/ s a fámában ez a legironikusabb példája a kisértetek győzelmének az~ élők tettei felett. így a.menhely kettős értelemben is a hazugság szimbólumává válik. Érdekes még a fény és a sötétség hangsúlyosan szimbolikus szerepe a drámában, ami szintén utal a viszonyok ambivalenciájára. A menhely leégése groteszk jelentésű. Tisztitó tüz, amennyiben az igazság visszavonhatatlan kiderülésével jár együtt: az igazság azonban mégsem "napvilágra kerül", hanem a tüz nyomasztó, mindent elboritó fényétől megvilágítva lepleződik le. A fénnyel egyaránt lehet elrejteni és keresni, az egyik szereplő a fényre vár /Osvald a Napot akarja/, a másik menekül előle. A fény egyszerre életet adó és leleplező. Alvingné: Az egépz országban kisértetek A sötétség pedig egyszerre börtön és menedék, bebörtönöz és elrejt: járnak. Többen.vannak mint a tenger homokja. És mi valameny/ nyien fényiszonyban szenvedünk.' 716/ Osvald: Ebben a szürkeségben? Ahol nap' ' y sugarat se lát az Osvald: És ez az örökös eső. Hétről-hétre 22