Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)

Három Ibsen-dráma elemzése - A vadkacsa

/Osvald/ esik; folyton-folyton. Egy árva napsugarat se lát az ember. Ugy rémlik, itthon még sose láttam napot.

/18

/ Osvald: /.../ Nem figyelted meg, anyám, hogy minden, amit festettem, te-le volt életörömmel? Mindig, min"

1 dig csak életörömmel. Csupa fény és napsütés és ünnepi'tisztaság, - és megelégedetten sugárzó emberarcok. Ezért nem merek itthon /1Q/ maradni.

7 Alvingné: És ennek a vidám gyermeknek /Alvingnak/, - hisz akko

r még igazán gyermek volt,- itthon, egy vidéki városkában kellett senyvednie, ahol nem várt rá öröm, csak élvezet. Itt kellett senyvednie, ahol neip volt hivatása, csak hivatala. Nem isiaerte a munka varázsát, - csak foglalkozása volt. Egyetlen barátja sem akadt, akivel örömeit megoszthatta vplna: csak a korhelyek és cimborák.Z

2

0/ A vadkacs

a /1884/ Arra, hogy rendszernek fogjuk fel, illetve rendszerként vizsgáljuk a családot ebben a drámában, több tényező is feljogosit. Először: Ibsen drámái a családot már intézményesült állapotában, intézményként mutatják be - ahogy ezt a Kisé

r-r tete

k elemzésekor levezettünk. De már a Nór

a is intézménye23