Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)
Összefoglalás
fölmerülve, s e válságot feldolgozva jutott el ehhez a formához. De egyelőre maradjunk még Ibsennél. Sok kritikus és irodalomtörténész ellentmondásokat vélt felfedezni Ibeen életmüvében, egyesek ezt önkorrekelónak, önkritikának tartják, mások szerint viszont egyik drámája megcáfolja és érvényteleniti a másikat. "Ibsen régi etikájának végleges csődje ez a csodálatos tragikomédia" - irja például Lukács György A va dkacsáró l/ 13 1/. Weigand pedig .Gregera Werlét A vadkacs ában Ibsen önkarikatórájának tartja. Szerinte Gregers viselkedéséből az derül ki, hogy olvasta Ibsen darabjait, s azok bemagolt tanításait és tanulságait követve rombolja össze mások életét. Bran dot majmolva élt visszavonultan a hegyi telepen; olvasta A Társadalom támasza it, és megjegyezte a leckét, hogy a társadalomnak az igazság és szabadság alapjain kell nyugodnia, s a Nór ából vette követelését, hogy az Igazi házasságot az őszinteség alapjaira kell helyezni. A Népgyülöl őből kölcsönözte a mocsár-szimbólumot /a csalás mocsara, mely megmérgezi az életet/. Weigand azzal a párhuzammal is alátámasztja koncepcióját, hogy - a drámából kiderül - Gregera tizenhét éve él a Höldal-hegyen, s pontosan tizenhét év telt 9I a Brand publikálása és A vadkacs a megírása között is/ 13 2/. Lehetséges, hogy ez az egybeesés nem véletlen, ez azonban nem.jelenti azt, hogy Ibsen "visszavonta" volna korábbi drámáit. Hogy életmüvét megítélhessük, egy dolgot tisztán kell látnunk: Ibsen modernsége abból fakad, hogy világképe egyáltalán nem volt merev, lezárt, hanem éppen elég differenciált és rugalmas ahhoz, hogy ne lehessen csupán helyhez és korhoz kötni. Ibsen semmilyen "aranyszabályt" nem állított fel, nem hangoztatott jelszavakat, hanem éppen azt vallotta, hogy nem szabad szabályokba merevedve élni. Lázadt az intézményesült , erkölcs ellen, mely minden eszközt indokol és szentesit. G.B Shaw szerint Ibsen "eszménye" egy mindig változó, nem pedig egy külsődleges, változatlan, mesterséges állapot' 1 Itt elemzett munkái is azt bizonyítják, hogy számára nem a betű volt a fontos, hanem a szellem, nem az absztrakt törvény, hanem az élő akarat, s az akarat mindig változtat, szembesze99
