Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai (Színházelméleti füzetek 13., Budapest, 1985)
A tanulmányról folytatott vita jegyzőkönyve
más törvényszerűségek alapján létezik, mint egy fizikai tárgy, vagy mint a fogalom, vagy a hetes szám stb. Minden műalkotásnak a világa szükségképp homogén azért, mert jelből és rendszerre épül. A jelnek én a legáltalánosabb meghatározását adtam meg, amely érvényes Peirce-től kezdve Saussureön át Jakobsonig; vagyis,hogy a jel olyan dolgot jelöl, amely más mint ő maga. Az, hogy a műalkotások világának egésze egyfajta jelrendszerre épül föl, biztositja az irodalomnak, - a jel itt a szó -, a képzőművészetnek, a festészetnek - a jel ott a szin, a vonal - az egyneműségét. M eggyőződósem szerint a műalkotások mint műalkotások, éppen azáltal különböznek a valóságtól - és ezáltal nem is cseréljük őket össze -, hogy valami olyan anyagi hordozóra épülnek, amely mindig valami mást jelent és mást jelöl, mint ő maga. A műalkotások létének szempontjából használom én ezt a terminust. Azt hiszem, hogy amikor arról beszélünk, hogy pl. Shakespeare vagy egy festő, a maga pszichikai egyneműségében és egyneműségéből hoz létre egyneműséget, akkor ez ismeretelméleti vagy pszichológiai vagy jelentésbeli, tehát az ismeretelmélethez kapcsolható értelemben vett egyneműség, nem pedig a kész produktumnak a belső világában működő olyan törvényszerűségei ezek, amely magának ennek a világszerüsógnek, mint speciális létező fajtának a létét teremtik meg. Tagadhatatlan, hogy lehet erről a szempontról beszélni, de én azt próbáltam megkeresni, hogy mi az, ami tulajdonképpen a lét egyneműségét biztosítja. Tehát ilyen értelemben, ontolőgiailag értem azt, hogy itt a szinész által felidézett alakoknak a helyzete egynemüsit, mert tudniillik ez az, amire vonatkoztatottan kap minden jelentést, és nem fordítva. Tehát a szinészek által felépített figuráknak a helyzetei azok, amelyekre vonatkozik a fény, zörej, és minden más, és ez az, ami a jelentéseket a szinjáték világán belül homogenizálja - ontológiai értelemben; vagyis a tér, a zörej stbA felidézett alakok között létesülő helyzetekben válik létezővé. Ha valami csak gondolatilag homogén, akkor az ismeretelméletileg homogén.
