Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai (Színházelméleti füzetek 13., Budapest, 1985)

Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai

gos, a természeti létréteget egyszerűen nem lehet homogenizálni. Az emberi testnek, a tárgyaknak, a fának, vászonnak, fénynek és zörejeknek a különnemű törvényszerűségeit nem lehet eltüntetni. A homogenizáció a jelentések szintjén azonban éppoly maradéktalanul megvalósul, mint bármely más műalkotás esetében. A szinjátékmü homogenizációjának is - miként minden művészeti ág műalkotásai egyneműségének is csak a csirája vagy a lehetősége található meg a primer valóságban, de ott soha nem valósulhat meg. Hiába igaz, hogy valakinek az öltözéke, lakásának, szobájának jellege, hangulata, tárgyai stb. vonatkozásban vannak az ő tartalmaival és /vagy életviszonylataival és életkörülményeivel, s hiába igaz, hogy ezek jellemzőek lehetnek rá, mindezek korántsem csak az adott ember viszonyaihoz való tartozásuk révén válnak a valóságban egyfelől létezővé, másfelől "odatartozó" létezővé. Az pedig ontológiailag lehetetlen, hogy a valóság tárgyai, fényei, zörejei stb. minden pillanatban önmaguk tény- és tárgyszerűségén túl olyan jelentéseket kapjanak, amelyek jelentésszövetté össze is állnak; és lehetetlen, hogy ez a - ki sem alakulható •* jelentésszövet az emberek egymás közötti viszonyaira vonatkozva alakuljon ki, s igy ezen a létrétegen az emberek, tárgyak, fények, zörejek stb. homogenizáltak legyenek. Ez csak a szinjátékmü világában valósulhat meg. Csak a félreértések elkerülése végett jegyezzük meg , hogy a színpadon megjelenő homogenizáció egyáltalán nem pl. az egységes hangulatot vagy stílust jelenti. Hanem azt, hogy ott mindennek önmaga tárgy- és tényszerűségén túl jelentése van; még ha e jelentések konkrétan nem illenek is össze; azaz, ha tartalmukat tekintve különbözőek is. /Rossz színjátékban./ A színjátékban megvalósuló homogenizáció tehát azt jelenti, hogy a színpadon megjelenő bármely - akár látható, akár hallható - elem több, mint önmaga, jellé és igy jelentést hordozóvá-kifejezővé válik. S éppen ez a tény, hogy ti. mindennek jelentése van, teremti meg az itt lehetséges, itt adekvát és a művészi világszerüségnek itt is nélkülözhetetlen homogeni-