Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai (Színházelméleti füzetek 13., Budapest, 1985)

Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai

Ha mást nem, sajátságos hangulatot teremtenek és igy jelölnek és igy jelentést hordoznak, akár az alakok közötti viszonyok tartalmával megegyezőt, akár azokkal ellentéteset, vagy azoktól különbözőt. Persze korántsem csak hangulatot jelölhetnek, hanem másféle jelentést is. A diszletnek, bútoroknak, kellékeknek stb. minden esetben, kivétel nélkül, csak a felidézett alakok között kialakult viszonyokra való vonatkozásuk révén lesz egyfelől jelentésük, másfelől idetartozó jelentésük. Éppen ezért azt is mondhatjuk, hogy minden tárgyi elemnek a szinészek munkája, műalkotása ad jelentést. Ha a szinjáték világában bármi úgy jelenik meg, hogy semmiféle értelemben nem vonatkoztatható az alakok között kialakult viszonyokra, vagy valamelyik alak tartalmára, akkor az ott idegen elem marad, létezése nem "odavaló", hiteltelen, éppen, mert nincs jelentése, mert nem több, mint önmaga. Ebből következik, hogy a szinpadon a szervetlen anyagoknak is, vagyis nemcsak a színészeknek, hanem minden másnak is két létrétege lesz

: egy, a primer valóságban való természeti létrétege, és egy, a szinjátékmü világában megkapott jelentésrétege, amelyet a felidézett társadalmi létrétegben való részvétele ad meg. Ezt pedig semmi más nem képes előidézni, kizárólag az - ismételjük -, ha ezek az elemek felismerhető - akár meghatározható, akár csak megérzékelhető - vonatkozásba, viszonyba kerülnek a felidézett alakok közötti helyzetekkel. Vagyis csak akkor, ha a szinjátékmüben létrejövő társadalmi létrétegre vonatkoznak, s igy annak részévé válnak. Ennek a kettős létrétegnek az ontológiailag szükségszerű megléte az oka annak, hogy a szinjátékmü törvényszerűségei csak a jelentések szintjén képesek a müvilág homogenizácjó ját megteremteni. Vagyis, más szóval csak a jelentések szintjén jöhet létre a homogenizáció, s éppen azért, mert az élő, eleven testek és tárgyak stb. a maguk fizikai valóságában is léteznek, és mert erre a természeti létrétegre ráépül az alakok társadalmi létrétege és az egyéb elemeknek erre vonatkozó jelentése. A homogenizáció szükségszerűen csak az utóbbi szinten, ebben a létrétegben valósulhat meg, hiszen a valósá-