Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai (Színházelméleti füzetek 13., Budapest, 1985)

Bécsy Tamás: Egy színházelmélet alapvonalai

ebben a tekintetben megjelenő különbözőségének az az oka, hogy Itt a műalkotást élő emberek produkálják; olyan élő emberek, akik jelölnek - játszanak - olyanokat, akik nem ők. Műalkotásuk szerves részévé viszont csak az válik, a szinjátékmü világszerüségének az lesz szerves része, ami a felidézett, megformált alakok közötti viszonynak, az ő helyzetüknek szerves része. Egy színjátékban bármely elem - a gesztusoktól, amelybe minden testi megnyilvánulást beleérthetünk most, a ruhákon át a bútorokig, a fényekig, a zenéig stb. csak akkor válik a műalkotás szerves részévé, ha önmaga tárgyszerűségénél többet jelent. Bármely gesztus stb. viszont csak akkor jelent önmaga tárgyszerűségénél többet, ha a felidézett alakok által létesített helyzetre vonatkozik, ha annak része. Ha egy műalkotás világszerüsége ontológiailag nem homogén, akkor az nem műalkotás, hanem a valóságos, primer életnek egyik része. Vagyis csak az lehet műalkotás, amely ontológiailag homogén. De, utaltunk rá az előzőekben, a színjátékban jelen van a szerves létező, az ember, a szinész és mindig jelen van legalább egyetlen egy szervező létező, a tér. Hogyan jöhet létre itt a homogenizált világszerüség? Ismét emlitsük meg, hogy ezt a világszerüséget nemcsak a szinészek épitik föl. Összetevő eleme a diszlet, kosztüm, bútor, fény, zene, zörej stb. Ezek azonban soha nem lehetnek a felidézett alakok társadalmi létrétegének valamely részétől függetlenek; ezzel, ennek valamely részével viszonyban kell lenniök. Ha ez bekövetkezik, jellé válnak. Jellé pedig csak ekkor válhatnak, ha ez bekövetkezik, vagyis, ha az egynemű közeg anyagának, a szinészi testek által felidézett alakok közötti viszonyoknak a részévé válnak. Vagyis az egynemű közegnek nemcsak az alakok válnak a részévé, hanem a szinpadon megjelenő összes elem. Ha a felidézett alakok közötti viszonyok részévé válnak, akkor jellé lesznek, és szükségszerűen jelentésük is lesz. A diszlet éppúgy nem puszta fakeret és vászon, mint ahogy a fény, a zörejek, vagy egy asztal, szék, könyv stb. nem csak önmaguk. Mindezek önmaguk tárgyszerűségéhez képest többletjelentést hordoznak, illetve fejeznek ki.