Nicola Mangini: A modern Goldoni-rendezés fejlődése Olaszországban (Színházelméleti füzetek 12., Budapest, 1980)

hoz újabb előadásra lenne szukaég. Mindenesetre a választ a rendező tehetségén kívül, kulturáltságában találhatjuk meg. Emlékeztet arra, hogy Strehler és Squarzina sokfelé vendégszerepeltek előadásaikkal, különféle nyelvű és különböző színházi hagyományokkal rendelkező országokban, és mindig nagy sikert arattak. Az elsődleges problems továbbra is a rendező személyiségében, technikai és kulturális felkészültségében rejlik, és ha ez megfelelő, akkor minden rendezői elképzelés olyan színházi nyelven, az előadásnak olyan minőségi szintjén valósul meg, amelyet bárki megért. "Autentikus" Goldoniról beszélni értelmetlen dolog: az a fontos, hogy ne forgassuk ki költői és színpadi üzenetét, hanem olyan értelmezéat adjunk, amely - mint előadásomban utaltam rá - különféle kritikai aspektusokból nézve is elfogadható, természetesen, összekapcsolva a kor problematikájával. - Seiitska-Soholz Hedvig Azt szeretné tudni, hogyan lehetséges összeegyeztetni a Két úr szolgájának két olyan különböző, mégis egyaránt óriási sikerű interpretációját, mint Mai Reinhardté és Giorgio Strehleré. Hogyan foglaljon itt állást a színháztörténész? - Mangini professzor Rámutat, aogy egy előadás hitelességének megítélésében a siker természetesen nem lehet egyedüli mérce. Egyébiránt ami a Reinhardt-rendezte Két úr azolgáját illeti, az sokkal inkább egy nagy effektusokra épülő, a színpadi virtuozitás kultuszától ihletett előadás volt, semmint hiteles törekvés egy Goldoni-vígjáték színpadi megvalósítására. - Jr. Staud Géza 3siitska-Scnclz kedvig felszólalásával kapcsolatban kifejti: a színnáztörtenész feladata nem az, hogy megszabja miként keli 9ijátszsni Goldonit /vagy bármely más szer