Nicola Mangini: A modern Goldoni-rendezés fejlődése Olaszországban (Színházelméleti füzetek 12., Budapest, 1980)

jól példázták Ferrieri összetéveszthetetlen stílusát, amely nagy mértékben figyelembe vette Goldoni dialógusainak zenei ritmusát. Mindenképpen érdekes felfogás volt az övé; egyfelől Edmondo Bho és Silvio d'Amieo kritikai állásfoglalásain alapalt, de ugyanakkor visszaállította az árkádikus Goldonit és a Settecento arisztokratikus képét - ami peisze a Goldoni-szövegek "olvasásának'

1 maglehetősen absztrakt, és mindenképpen csak részleges érvényű módja volt. A folyamatban döntő jelentőségű volt a híres rendező, Luohino Visconti fellépése, aki a Fogadósnóvel /1952/ és a Szmlrnai kereskedővel /1957/ példaszerűen bizonyította módszere modernségét. Rendezései a színházi előadás erősen realista, kulturális szempontból szigorúan, sőt aprólékosan pontos felfogásából születtek. Bz a realizmus persze tág teret engedett a fényjátékoknak, az olyan beállításoknak, amelyekben a tér és a fény kapcsolata eredeti és igen szuggesztív megoldásokban valósult meg. Bzekkel az előadásokkal szemben voltak fenntartáaok, olykor jogosak is, de a fogékonyabb kritika meg tudta ragadni újszerűségüket, s ugyanakkor kiemelte a rendezőnek azt a képességét, hogy behatoljon Goldoni költészetének rejtettebb értékeibe. Részletesebben kell szólnunk Giorgio Strehlerről, arról a rendezőről, ski a legtöbbet dolgozott Goldoni-darabokkal, és akit ma joggal tekintenek a modern színházművészet egyik legnagyobb mesterének. Több mint harminc éve tartó pályája alatt ékesszólóan és többnyire abszolút érvénnyel bizonyítotté alkotó géniuszát, amely komoly és mély gondolati alapokra és hatalmas műveltségre épül. Bzek a tulajdonságok tették lehetővé számára, hogy többek között, sőt elsősorban Goldoni színházával is olyan odaadással foglalkozzék, amely a folyamatosság, következetesség, kritikai elmélyűltség, valamint az eredmények sikere és gazdagsága szempontjából páratlannak mondható. A milanói Piccolo Teatro színiapján Goldoni 1947 nyarán , tehát már Strehler működésének első esztendejében jelenik meg, az Arlecchino két úr szolgájára átkeresztelt Két úr szolgájával

. Strehler ezzel a vígjáték-