Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács

jellemzőit is. De az esztétika, a művészet - jobb szó hilán - végtelenített ugródeszkát jelentett szóméra a művészeten kivúli szférák, a gyakorlat, illetve a speciális magyar körü

lmények következtében az azt helyettesítő etika felé, anélkül, hogy az esztétikai gondolkodás valaha is megszűntette volna magát az etikai érdekébe

n. VI. A polgári világ teljes megvetése és elvetése A regény elmélet

ében apokaliptikus létoméssá merevedett. Az idős Lukács fiatalkori müvének alapvető problematikájót ugy fogalmazta meg, hogy Írásait elsősorban az attól való félelem igazgatta, hogy ki ment meg bennünket a Nyugattól. Alapélménye elsősorban a tehetetlenség, és ezzel párhuzamosan a reménytelenség volt. Nem véletlen, hogy A regény elmélet

e nem a konkrét történelmi analízisre épült, hanem - mint erről szó volt elvont antinómiákban gondolkodott. Magának a regénynek mibenlétét is a főhős lelke, illetve a valóság viszonyában vizsgálta. Az öreg Lukács jogosan mutatott rá, hogy a kérdésfeltevés ig

y elvont és általános, de nem fejti ki, hogy miért. Véleményünk szerint ugyanis a történelemnek a szubjektivisztikus megítélését Lukács élete során sohasem ad€a fel teljesen. Ezen - A regény elmélet

e alapján - azt értjük, hogy pusztán a szubjektum álláspontjáról vizsgálta a történelmet, figyelmen kívül hagyva, hogy a szubjektummal "szemben álló" tárgyi világnak maga a szubjektum is részese, illetve hogy ez a tárgyi világ magában a szubjektumban is fellelhető. A regény elmélet

e nem véletlenül kapcsolódik erőteljesen a fichtei etikához. Fichte is "abszolút lét" és "abszolút szabadság" dualitásban gondolkodott, s az ő szóméra is "az élet maga annyit jelent: üdvözült életet élni". Amikor a fiatal Lukács Fichtéhez hasonlóan abból az elgondolósból indult ki, hogy az ember nem az, am

i, hanem ami lehetn

e, akkor teljesen igaza van. A torzulás szerintünk ott következik be, amikor Lukács ugy veti fel a kérdést, hogy egyesek /az empirikus lények/ azok, amik, mások viszont választjá

k azt, amivé lehetnének. Valójéban minden ember "a levés abszolút mozgáséban van" /Marx/, azaz nem 45