Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács
csupán szubjektív elhatározás kérdése, hogy fejlődik-e az ember. Természetesen a szubjektiv választásnak alapvető szerepe van az életben, de ha figyelembe vesszük, hogy az élet, amellyel "szemben" valamit választunk, maga is szubjektiv intenciók tárgyiasult és megmerevedett halmaza, akkor maga a választó szubjektum választásával együtt tárgyi tényező is. Nem tagadjuk a praxisnak és a történelmi gyakorlatnak az et ikai vetületeit, de tagadjuk, hogy csak az etika lenne az a utentikus praxi s. Lukács, midőn az elszigetelt /és többnyire nem társadalmi, hanem egyedi/ szubjektumot állitotta szembe a világgal /bár e "két" szubjektum megkülönböztetése inkább csak logikailag, mint gyakorlatilag lehetséges/, akkor óhatatlanul ebbe az irányba lépett. E lépés objektiv okairól volt már szó: az elszigetelt egyén a századelő Magyarországán nem látott lehetőséget arra, hogy a praxis szintjén forduljon szembe a fennálló rosszal, másfelől pedig - éppen ezáltal közösséget sem érzett másokkal. Közösség ugyanis csak akkor jön létre, ha az embereket tárgy i összefüggések is egybetartják, mivel a közösség léte eleve a valamire való irányultságot előfeltételezni. Irányulni viszont csakis egy tárgyi dologra lehet /és ebben a vonatkozásban a szubjektiv problémák is tárgyak/, és a tárgyra /azaz voltaképpen tárgyi összefüggésre/ való irányultság a szubjektumok között is tárgyi összefüggést teremt. A századelő Magyarországán az objektiv tárgyi összefüggések láthatatlansága folytán a rossz közérzet magányosan vezetődött le. /Ady magányo s lirájában, vagy a Vasárnapi Kör elszigetel t beszélgetéseiben, amelyek a kortársak szerint sohasem érintettek aktuális, a konkrét történelmi helyzettel valamiképpen összefüggő kérdéseket./ Az elszigetelt egyén a történelemmel szembenéllva elveszíti azt az érzését, hogy a történelemnek ő maga egyszerre részese és formálója, és ezért viszonya a világhoz etikai, illetve esztétikai lesz - vagy a szélsőségesen szubjektivisztikus, a tárgyi összefüggésektől és közvetítésektől eltekintő praxisvégy jellemzi, vagy a puszta, minden etikai értékelést kinosan kerülő kontempláció. A fiatal Lukácsra alapvetően az 46
