Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács
egy szóval jelöljem a platonikus minden irésát/ állana a másikon... Mert a drámai karakter elképzelhetetlen állandó tulajdonságok nélkül: a dráma perspektívájában egyszerűen nem látnsk meg egy olyan embert, akinek nincsenek állandó tulajdonságai, és pillanatnyi8ágait a kővetkező pillanatban már elfelejtettük... A platonikus... nem hisz az ismétlődésekben, a karakteralkotás lelki és egyben technikai élőfeltételei37 ben. A fiatal Lukácsot - már az eddigiek alapján is - platonikusnak nevezhetjük, aki viszont titkos /vagy nyilt/ vágya szerint drámai módon szeretne alkotni. Esszéinek stílusát ő maga jellemezte a legpontosabban a naturalizmus bírálatakor: "A naturalizmus csak a vágyak, a meddő vágyódások tökéletes kifejezési eszköze. Ennek elsősorban technikai okai vannak: a naturalizmus az elhallgatások technikája, a sejtetéseké, a ki nem mondottságoké. Azoknak az érzéseknek és gondolatoknak kifejezése, amelyek a legközönségesebb szavak mögött és körül 38 lebegnek, amelyek azonban nem képesek kifejezésre találni. " Lukács voltaképpen önmaga stílusát irta le: a keménynek és férfiasnak hitt "nagy stilus" utáni meddő vágyakozás hangját. Ez a stilus nem a megkövetelt tevőleges cselekvés stílusa, hanem az elszenvedésé. A meghasonlottság /vágyakozás a nem létezőre/ eredményezi nála az esszéformét /Mészáros István A lélek és a formá kat találóan igy jellemezte: "variációk egy hiányzó rémóra"/? 9 egyszersmind a szétesés állandóan kisértő veszélyét is. Gustav Mahler szép szavaival ő is elmondhatta volna, hogy "Mein ganzes Leben ist ein grosses Heimweh" - ám a vágyra és honvágyra épitkező forma állandóan önmagét akarja felrobbantani. /Tegyük hozzá: Lukács nem merészelte szétrobbantani a formát, helyesebben nem merészelte a szétrobbantottságot mint formát elismerni és gyakorolni. Az ész trónfosztásána k azon megállapításaival szemben, amelyek az irracionali8ta gondolkodókat többek között a rendszernélküliséggel vádolja, Golo Mann joggal veti Lukács szemére, hogy a 19. század végére már csak az epigon gondolkodók alkottak rendszereket./ A honvágyból meritő esszéista jogosan fordult a dráma, mint par excellence "stabil" művészi forma 43
