Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács

felé. Egyszersmind erra is fel kell azonban figyelnünk, hogy ha valaki egy tárgyra valami ellenében, valami elől menekülve vagy valamivel konfrontálódva talál rá, akkor a tárgy praktikus funkciója fontosabb lesz, mint belső, szuverén szerkezete. Lukács a drámához a századvégi polgári élst elől menekülve bukkant rá, és ez elsősorban a megnyugvást, a biztonságot, a védelmet jelentette. Nem mintha nem ismerte volna a dráma belső szerkezetét /a maga korában Európában talán a legjobban ő értett hozzá/, hanem elsősorban nem ez érdekelte. Nem önmagáért vizsgálta a drámát, hanem /a hangsúlyokat illetően/ a külső, pusztán negativ meghatározottságok miatt. Vulgárisan fogalmazva: a dráma csak ürügy, alkalom volt bizonyos - elsősorban nem drámai - problémák kezelésére. A tragédia és a dráma viszonyét boncolva Hebbel kapcsán igy irt: "minél mélyebben látja a tragikus problémát, annál kevésbé drámailag szükségszerűen... A tragédia a dráma csúcspontja, a tökéletes dráma csak tragédia lehet, és tragikus érzéseknek nincs igazibb formájuk a drámainál. Igen, de fellépnek mégis nem drámaian ia; vagy talán pontosabban: a tragikus dialektikának anyaga lehet olyan is, ami semmiféle drámába nem fér bele... Ez teszi drámaiatlanokká a nagy angol lyrikusok tragédiáit; a tragédia érzésének olyan mély átélése, annyira kozmikussá válása, hogy az, amiben megnyilvánul, tul van a dráma anyaga 40 megadta határain.* A dráma - és általában a művészet - igy válik a fiatal Lukácsnál lehetőséggé, hogy a sorok között a hangsúlyozást illetően - ne az esztétikáról, hanem másról beszéljen. /Mégegyszer ki kell emelnünk, hogy elsősorban hangsúlyait, nem pedig konkrét kifejezéseit illetően./ Hermann István Ady kapcsán, de Lukácsra is vonatkoztathatóan szellemesen jegyzi meg, hogy "a magyar forradalmak 1918-ban és 1919ben, s azok szellemi előkészítése modernre szabott 'költői j koturnusban

' játszódtak le.Lukácsnál a polgári kulturkritika és elidegenedéskritika zajlott le "esztétikai-elméleti köntösben", s a kőntösjelleg tagadhatatlan, mégha kiválóan fedi fel a köntösben rejlő esztétikai test belső lényegét és 44