Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
IV. BAIÁZS BÉLA ÉS LUKÁCS GYÖRGY - Angyalosi Gergely: A lélek kálváriája és diadala
gondolkodásában már nagy szerepet játszott a művészetek léte mint meggondolkoztató tény. Valószínűleg hitelesnek és nem egyszerűen a múltba való visszavetitésnek kell felfognunk önéletrajzi regényének, az Álmodó ifjúság nak panaszát magányérzete gyermekkori, intenziv élményéről is. "Már ezt az én korai gyermeki élményemet is egy melankólia árnyéka boritotta el; a magányosság." 1 Ez az életérzés természetesen sok kinlódással járt, kapcsolatteremtési nehézségekkel, mint erről korai naplójegyzetei már tanúskodnak. Volt azonban pozitiv oldala is: a tudatosan vállalt magány felfokozza a belső tevékenységet, ugyanakkor némi kiválasztottság-tudatot kölcsönöz. Ha Lukács például kezdettől fogva a társadalomra háritotta a felelősséget saját, szintén mélyen megélt társtalansága miatt, Balázsnál ez az orientáció jóval későbbi és valószínűleg nagy mértékben Lukács hatásának köszönhető. Az évek folyamán háttérbe szorulva, de mindvégig él benne a tudat, hogy magányossága lelkialkatában gyökerezik, személyesen rámért csapás. Ugyanakkor meggyőződése az is, hogy olyan lehetőségeket, az életnek olyan szféráit képes meghódítani óriási mértékben megnövekedett szenzibilitása révén, mely az egyszerű halandóknak nem adatott meg. Magát a művészi tevékenységet is magányának feloldására tett kísérletei közé számithatjuk. A mü individuálisan /tehát magányban/ teremtett jellege és más lelkekre tett hatása, mely lényegében összekapcsolja őket - e paradoxon mélyen lenyűgözi a fiatalembert. Ha nem is fogalmazta meg igy kezdetben, a szubjektum-objektum harmonikus eggyéolvadásának fontos lehetőségét láthatta a müélményben. Azt is rendkívül hamar tudatosította, hogy a művészet által nyújtott kollektív élmény szavakon tuli, még a nyelvet anyagul használó művészet, az irodalom esetében is, sőt, hogy ez a kimondhatatlanság az esztétikai élmény kritériuma. A szavaknál "primérebb" kapcsolatot a világgal az érzékelés közvetlensége és például az álom szintén létrehozza. "Az álomban, ahol nincs objektum, látomásaim az én kivetített,láthatóvá tett érzéseim, melyek leváltak rólam és visszanéznek rám. Azért olyanok, mint az értelmes pillantás, mint a kihívó kiáltás és a szándék, mely engem il253
