Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

IV. BAIÁZS BÉLA ÉS LUKÁCS GYÖRGY - Angyalosi Gergely: A lélek kálváriája és diadala

let. Álmomban, ha tolongó tömeggel álmodom is, mindig egyedül vagyok.

1,

2 Az álom a valódi világhoz képest transzcendens birodalom, melyet a magányos lélek teremt magának, hogy elviselhesse az életet. Pontosabban a létezést, mert a mindennapi értelemben vett életet az álom kizárja - éppen ezért lehet transzcendens hozzá képest igy azonban el is zárj

a az utat a hozzá visszatalálni törekvő elől. Az ember mindenképpen szerencsétlen: ha az álmokat választja, akkor végleg lemond a más lelkekhez fűződő valóságos kapcsolatokról, ha viszont ez utóbbiakat, akkor élete a prózaiság homokjába fullad. Meséinek és misztériumjátékainak hősei általában e két alternativa között vergődnek, néha tudatára ébredve a megoldás teljes képtelenségének. /A Tűnd é

r cimü játékban például az életet a fájdalommal azonositja, raig a boldogság állapota az egyén megsemmisülésével, magaérzésének prózai elvesztésével jár. Ezért •X mondja az egyik szereplő: "Tiéd az élet, ameddig kinod éri.*-^ Más-más jelentéssel, de ide száraithatjuk a Kékszakáll

út és a mesék közül legjellemzőbbként az Álmok köntös

ét.'/ Igy az objektivált álom, a műalkotás sem jelentheti a lélek magányának feloldását: a Másikkal való egyesülés itt hihetetlenül intenziv ugyan, de érvényessége csak pillanatokra szól. Az ember nem költözhet át a mü világába, a befogadói élmény után útjára bocsáttatik - visszazuhan a mindennapi életbe. A müélraény csak az egyesülés vágyá

t csepegteti a lélekbe és a ritka boldog pillanatok emléké

t ujithatja meg és ez pontosan elég ahhoz, hogy magát az életet többé ne lehessen nyugodtan elfogadni. A közösség visszanyerésének másik /közismert/ kisérlete a háborús kaland. Balázs háborús naplójának elemzése itt ugyan nem lehet feladatunk, de könnyen belátható, hogy néhány vonatkozásának kiemelése nélkül lehetetlen e problémakört tárgyalnunk. Ha a fentiekben arról szóltunk, Sogy az esztétikum, a mü világát valóságnak, sőt, az igaz

i valóságnak próbálta felfogni, ugy a Lélek a háborúba

n nem más, mint az élet tudatos átesztétizálása. "Ezerszer aláhúzott, mindig önmagát világitó, mindentől idegen vándoréletemből hogyan születhettem át abba 254