Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács

Főidényi F. László A FIATAL LUKÁCS /Egy gondolatkör rek®nstrukciójának kisérlete/ 1. A tanulmány 1918 végéig, tehát 33 éves koráig követi nyomon a fiatal Lukács György szellemi fejlődését. Határvonalat jelent ez az év, amennyiben Lukács figyelme ettől kezdve döntően és majdnem kizárólagosan a politikai, illetve a politikai filozófia felé fordult. A cezúra kijelölése azonban önkényes gesztus is; a kezdő Lukács György etikai-filozófiai, és közvetítéseken keresztül esztétikai nézetei ott munkálnak 1918 utáni gondolkodásában, sőt hatásuk más burokban és köntösben /s ezt a két szót nyomatékosan hangsúlyozzuk, utalva részben-külsődleges jellegükre/ Lukács élete végéig kimutatható. "Minden jelentős embernek csak egy gondolata van; sőt kérdéses, vajon a gondolatnak lehet-e egyáltalán többes száma; vajon a sokrétűség talmi gazdagsága nem pusztán a felületre, a töltelékre vonatkozik?" - magát Lukácsot idézzük, 1911-ből. A tanulmány elsősorban Lukács filozófiai kiindulópontjait és alapállását igyekszik körültapogatni. 1918 kijelölése ezért a jelen esetben egyértelműen önkényes gesztus. 2. "Minden jelentős embernek egy gondolata van.* A mondatnak, megitélésünk szerint, a jelentő

s szó ad értelmet. Az "egy ember, egy gondolat" elv ugyanis az ész és az értelem kategóriáin tul van megalapozva. A jelentőség, a zsenialitás ténye nem filozófiai-szellemi erőfeszítések produktuma, hanem antropológiai tényez

ő, amely az élet

he

z való viszonyban manifesztálódik. Ez a viszony szükségszerűen gyakorlat

i, mégha teoretikus problémák kezeléséről van is szó. A fiatal Lukács zsenialitása vitathatatlan; nem megszerzett, hanem veleszüle21