Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
III. A FORMA ESZTÉTIKÁJA - Bacsó Béla: A forma utópiájától az utópia formá-jáig
Bacsó Béla A FORMA UTÓPIÁJÁTÓL AZ UTÓPIA FORMÁJÁIG /Lukács György fiatalkori művészetfilozófiájáról/ Az igazság itt van a szemünk előtt, de. már nem értünk belőle semmit. /Paul Valéry/ Valéry megirta az Anti-Szókratészt, Lukács pedig a legtisztább értelemben megpróbálta kifejteni az egyedül érvényes uj szókratészi-teoretikus magatartást. Valéry Szókratésze halála után döbben rá arra, hogy teoretikus alapállása életében hamis volt, abban az értelemben, hogy dialógus formája - sajátos jellegében - monologikusan érvényesült, hogy egész kisérlete arra irányult, hogy partnere személyében szóra birja az istent, kinyilatkoztassa az egyedüli igazságot. A teória elpusztul, ha nem képes megujulni értelmezési formája, igy Valéry Szókratésze halálában is elkerüli a köznapi értelemben vett megsemmisülést, mert belátja, hogy a világ uj magyarázatot követel. "Attól félek, nem volt célszerű pusztán a gondolatok láncolatá n át keresni azt az Istenséget, akinek felkutatására szántam egész életem; az igaz és hamis oly ingatag és oly nyomorult érzésétől várni őt, s arra kényszeriteni, hogy fortélyos eszmefuttatások kérésére adja meg magát. Az az Isten, akit igy lehet t alálni, csak szóból született szó, amely a szoba visszahul l." A lét-idegen Logos, a magát-állitó Logos az elkülönült fo rm a, mely követhetetlenségében arisztokratikus, s mert a kétségbeesésből születik - Lukács esszéinek ez az alapállása -, ezért affirmativ. Magát tudja egyedül igaznak. Joggal mondja Szilasi Vilmos a platonikus dialógust "egycentrumunak", mely "egy igazság genetikájaként"^ jön létre, minden élettény meg218
