Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
III. A FORMA ESZTÉTIKÁJA - Bacsó Béla: A forma utópiájától az utópia formá-jáig
semmisitése által. Igy és csak ezáltal valósul meg ez az "intellektuális dialektika" ebben a tragikus lehatároltságban, mint a kivivott egység önaffirmációja, mint egyedül igaz "tekintet". De nem tagadhatjuk, hogy bizonyos helyzetekben nem vagyunk képesek a magyarázat ezen monizmusánál többet nyújtani, csak dogmatikusan állithatnánk, hogy minden történeti helyzetre rendelkezünk az értelmezés többsikuságávalí A lét-idegen logos, a magát-íe lmut at ó forma adott esetben egyetlen lehetőségünk emberségünk megőrzésére. Anti-Szókratész csak a magát megujitó elmélet esélye, hogy önkritikusan bevallja: "Legmélyebb tekintetét az ember az ürességne k szánja."^ - és vallja, hogy az igazságkereső tekintet plurális, és a dialogikus igazságkeresés többcentrumu, a látás igy tisztul, igy leszünk élettényeinknek is magyarázói. Lukács filozófiai fejlődése szakitáspontokkal teli, de az egymást követő értelmezési formák megőrzik az addig kivivott eredményeket, még akkor is, ha sok esetben csak hallgatólagosan. Itt most természetesen nincs helyünk, hogy már a dráma-könyv és A lélek és a formá k, illetve ez utóbbin belül megjelenő eltérő magyarázat lehetőségek sajátosságait vázoljuk. A főtendenciát lcivánjuk felmutatni és ez nem más - Lukács egész korai teóriáját tekintve /a Történelem és osztálytuda tig/ -, mint a lét-idegen Logos és az éle t egyidejű magyarázása, kisérlet arra, hogy a formaszerü ér telemmegvalósulás ne szüntesse meg az éle tet., illetve, hogy a teória egységes magyarázatául szolgáljon az élet és az éle t tényeinek. ^gy fokozatos közelités az affirmativ Lógóstól a kritikai Logoshoz, filozófiailag az életfilozófiától,^ a dualista kantianizmuson át egy praxisfilozófiához. Mig korábban Lukács teoretikus felelőssége^ azt követelte, hogy az élményben egyaránt meglevő "két lelki realitást" illetően az élet mellett szavazzon az élette l szemben, s ha kell töredékességében is egyedül ezt tartsa etikusnak, 1912-től mindinkább egy teljesebb számvetést, a rendszerszerű teóriát tekinti helyesnek. A merev, a csoda egyszeriségével létrejövő formával szemben egy rendszerszerű tárgyelméletet dolgoz ki, 219
