Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács

leg meghatározandó/ valóság által 'adott' dolgok között, addig minden filozófiám locsogás. A választóvonalat sajnos csak a matematikában lehet megtalálni - egy időre abba kell tehát 135 belemerülnöm." A matematikához való menekülés - annak ellenére, hogy tudomásunk szerint ez nem hagyott mélyebb nyomot gondolkodásában - figyelemreméltó és tipikus gesztus. A valóság által "adott" dolgokra Lukács szerint az ismeretelmélet alkalmazható, a logikai-produktiv uton létrehozott dolgok /amelyek ezáltal Lukács szerint nem tartoznak a valósághoz/ viszont lényegüket illetően megismerhetetlenek, hiszen eredetük tisztázatlan. Lukács a valóság és nem-valóság kőzött alapvető különbséget látott, megfeledkezve arról, hogy az un. nem-valóságos dolgok /pl. gondolati konstrukciók/ is létezne

k, azaz ontológiailag egyenrangúak a valóságos dolgokkal. Társadalomontológiailag tekintve ugyanis nem létezik egzakt választóvonal a valóságos és a gondolati dolgok között. /Marx ugy fogalmazza meg ezt, hogy az eszme anyagi erővé válik, de ennek adornoi továbbitele is igaz: az eszme hiánya is anyagi erővé válhat./ A történelmi praxis mossa el a szétválasztó különbséget a kettő között: azáltal, hogy a szubjektum és o

bjektum dialektikája és az elsajátítás folyamatszerüen, azaz le nem zárható módon teremti meg a legkülönbözőbb szférák á

llandó egymásba átcsapásá

t. Lukács nem a történelemben kereste a magyarázatot a valóságot illetően, hanem a matematikában, és a megoldást igy szükségszerűen a lezártsághoz, logikai rögzitettséghez és egzaktsághoz kapcsolta. Ez a "történelemszemlélet" eleve ellenségesen áll szembe az objektummal, a tárgyi világgal /és végsősoron - ezáltal - önmagával is/, mivel az objektumot nem folyamatnak, elsajátitottnak és kisajátitónak tekinti, hanem merev és halott halmaznak. A világtörténelmet létrehozó szellem mozgásáról Hegel a következőképpen irt: "Itt mór nem áll az egyik oldalon egy a tárgynak külső tevékenység, a másikon egy pusztán szenvedő tárgy, hanem a szellemi tevékenység egy önmagában tevékeny tárgyra irányul - olyan tárgyra, amely maga küzdötte fel magát azzá, amit ama tevékenységnek létre 90