Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács
kellett hoznia, úgyhogy a tevékenységben és a térgyban egy és ugyanaz a tartalom van jelen. * A fiatal Lukács munkásságát alapvetően ennek a belátásnak a kiküszöbölése határozta meg. Ez a "belátás" /amely önmagában is "gyakorlati" tevékenység/, eleve a praxist, az elsajátités folyamatát tekinti a legalapvetőbb létkategóriának a történelemben, és ennyiben a mozgásra épül. /Hegel: "A praktikus tevékenység megsemmisi137 ti a tárgyat, és teljes mértékben szubjektiv jellegű. "/ Lukács helyzetét a század eleji Magyarországon az határozta meg, hogy társadalmi szinten csak az elmélet terén nyilott lehetőség a gyakorlatra, és ezáltal a tárgyi világ /amely ellen a gyakorlatra szükség lett volna/, idegen, ellenséges és merev, megmozdithatatlan volt. A valósághoz való elmélet i, és nem érzéki-gyakorlati viszonyulás határozta meg igy néz eteit a művészetről, etikáról, filozófiéról. sőt - a politik ába való bekapcsolódása után - a politikáról is . Mészáros István véleményünk szerint helytállóan elemzi Lukácsnak ezt a magatartásét: "Lukács Lenint is ugy olvassa, mindig elméleti fogalmakban, hogy saját általános filozófiai szintézisét konkretizálhassa... A szembeötlő ellentétek annak tudhatók be, hogy amig Lenin teljes nézetrendszere gyakorlati feladatokkal van átitatva, addig Lukács gyakorlati lehetőségei csak a rit138 kitott atmoszférához hasonlíthatóak." A történelemnek és a praxisnak a logika szemüvegén keresztül való vizsgálata eredményezte azt Lukácsnál, hogy a valóságot több szférára szeletelte fel: empirikus részr e, amelynek legfőbb jellemzóje az, hogy a szubjektummal idegenül áll szemben, és a szubjektum képtelen rajta változtatni, csupán tagadni tudja; valamint transzcendentális részr e, amely a szubjektumtól függ, annak belátásától, tételezésétől, és amely éppen ezért az empirikus szférát is tagadja és helyette valami mást tételez. /A Sterne-beszélgetésben pl. mereven ' kettéválasztja kanti módszerrel a prózai lét "empirikus énjét" és a műalkotásokban megjelenő "érzékfeletti ént"./ Mér Hegel birélta Kantot a transzcendentális és empirikus terület szétválasztása miatt, elsősorban azon közvetitések hié91
