Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács
valósulás is: a szubjektum beépülése a külső objektumba, és egyszersmind annak meghódítása. Lukócs számára a szenvedés elszenvedés t jelent, azaz puszta negációt, értelmetle n állapotot. A szenvedés és cselekvés ellentétével kapcsolatban MPX Horkheimer a következőképpen irt /Karl R. Popper tételével vitázva, amely szerint "Intézmények nem cselekszenek, csakis 118 a bennük vagy érettük létező egyének." / "A passzivitás és aktivitás ellentéte, ami az ismeretelméletben érzékiség és értelem kettősségeként jelenik meg, nem ugyanolyan mértékben érvényes a társadalomra, mint az egyénre. Ahol az egyén paszszivnak és függőnek tapasztalja magát, ott a társadalom - bár egyénekből áll - még akkor is tevékeny szubjektum, ha tudattalan, és annyiban nem igazi szubjektum. Az ember és a társadalom létezésének ez a különbsége annak a szakadásnak a kifejeződése, amely eddig jellemezte a társadalmi élet tőrté1 1Q neti formáit. " A * A puszta egyént és a sorsot helyezve szembe egymással, Lukács kénytelen volt az etika mindenhatóságába vetett vallásos hithez folyamodni. /Ez forditva is igaz: azetizálás végső soron mindig az egyént éllitja szembe a történelmi szituációval, nem pedig annak helyét keresi ebben; ebben az esetben azonban az egyén kénytelen bizonyos, végsősoron önkényes etikai kategóriák ho z viszonyulni, noha valójában ezek a konkrét gyakorlatban gyakorolv a teremtődnek meg./ A magáramaradott egyén azonban szükségszerűen csakis a megnevezhetetlenséggel állhat ellentétben, és az etikai "pillanata" mindenesetben a "semmi" felismerése. A heidelbergi esztétik ában Lukács ezt igy fogalmazza meg: "mivel a tételezés megszünteti, inegzisztenciává változtatja át a számára jelentéktelen valóságot, szükségképpen létre kell jönnie annak a 'pillanatnak', amikor a szféra tételező szubjektuma szembekerül a káosszal, és végrehajtva a tételezést - megszünteti, minden köztes törté- ^ "I On neti farmét átugorva, formává emeli a káoszt." Lukács itt az egyén t állítja szemb e a káosszal, ahelyett, hogy a társ adalmi szubjektumo t eredeztetné a káosz bó l, s a szembeállás formalizmus a /hiszen amivel az egyén szembeáll, azzal egy84
