Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács
Ismételten utalnunk kell rá, hogy a fiatal Lukács kantianizmusának szémos pozitiv hatása volt - már eleve a művészet öntörvényüsége problémájának a felvetésével is. A szézadeleji Magyarországon ez egyfelől védekezést jelentett, elzárkózást a velejéig romlottnak tekintett valóságtól, másfelől azonban a századforduló európai szellemi közéletében is szerepe volt. A művészeti és elméleti gyakorlatban egyaránt megnőtt a művészet sajátszerűségének a kutatása. /Gondoljunk Worringer Abstraktion und Einfühlung, 1908. vagy Kandinszkij Über das Geistige in der Kunst, 1911. c. úttörő jelentőségű munkáira. z 98 Ez egyszersmind ahhoz is hozzájárult, hogy a művészet határozottabban vegye ki réazét a társadalmi gyakorlatból. /Számos közvetítéssel ugyan, de Lukács ifjúkori kantianizmusa igy többek kőzött az avantgarde kialakulását is anticipálta./ Lukács esztétikai gondolatai ugyanakkor az általános polgári elidegenedésre is reagáltak. A kantiénus esztétika a valóság teljes tagadásával az objektum és szubjektum dialektikáját veszti szem elől. A merev kategóriákban gondolkodó azemlélet azonban ezáltal az objektum-szubjektum állandóan ellentétekben, meghasonulásokban megjelenő viszonyát képtelen az elidegenedéstől megkülönböztetni, és végsősoron minden meghasonlottságot, ellentmondást elidegenedésnek, azaz kiküszöbölendőnek lát. Az esztétikának a "valóságtól' való elválasztása tulajd ónképpen a tárgyiságtól való elvólasztóst jelenti, szaz Lukács alapállására a puszta szubjektivitás kizárólagosságénak, végtelenségének és egyedüli jogosságónak hangoztatása a jellemző. Az a magatartás viszont, amely semmilyen eltárgyiasulást sem hajlandó elismerni, és eltűrni, egyetlen egy esetben rendelkezik igazsággal: ha ez a magatartás a valamire való irányultsággal, a vágyakozássá 1 azonos. Tegyük hozzá: a meghatározatlanságra való vágyakozással. Mert csak a végy /szerelem, szenvedés, szenvedély stb./ esetében igaz az objektive is, hogy a tárgyiasulás számára az elidegenedéssel szonos. A tárgyiasulás ebben az esetben éppen a megfogalmazhatóaógot, eleaezhetőséget, formába öntés lehetőségét jelenti, amely a vágyat szükségszerűen meg is öli, vagy legalábbis 73
