Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács
megfosztja szenvedélyességétői. Lukács számára fiatalkorában a vág y volt a legdöntőbb élmény: az adott valóság transzcendálásának /és nem megszüntetve-megőrzésének/ a vágya, és esztétikai, etikai stb. nézetei minden esetben közvetve vagy közvetlenül ehhez a vágyhoz kapcsolódtak. A valóság telje s tagadása és elutasítása szükségszerűen terjed ki a teljes tárgyi valóságra - azaz mindenre, ami bármilyen objektivitésssal rendelkezik -, éppen azért, mert a tárgyiságba "leszállva" a vágy, az irányultság ugy érzi, hogy statikussá vélt, azaz önmagától elidegenedett. Mindez persze a szubjektum szemszögéből tekintve van igy. Mert ontológiailag már eleve a vágynak a lét e is egyfajta tárgyiasság, objektiváció, hiszen léttel rendelkezik, és ennek következtében a tárgyiasulás nem jelent feltétlenül megmerevedést a praxis viszonylatában - ez csakis a szubjektum vonatkozásában következik be. Néha a fiatal Lukács is hangot adott annak, hogy az ontológiailag egyedül reveláns objektum-szubjektum viszony a puszta szubjektum vágyait, elképzeléseit, nézeteit stb. az egyedi szubjektumon tuli valóságban átformálja, és eredeti szubjektivizmusát mássá alakítja. A Sterne-beszélgetésben az egyik szereplő igy szól vitapartneréhez: "Azt hiszem, ön érti félre Goethét... ő nem fog egyikünknek sem igazat adhatni, csak érveket, és különben is, ugy érzem, neki mindegy is volna, hogy kinek van igaza. Mindegy, hogy egyáltalán kinek van igaz. - Igaza van! Nincsen igazai Milyen kicsinyes, milyen kellemetlen kérdés! És milyen kevéssé érinti azokat a pontokat, amikről szó van! Az életet! A gazdagodást!" Ezek után pedig igy folytatja: "Ha feloldhatatlan ellentmondást érzünk valahol, a magunk határaihoz érkeztünk el; magunkról beszélünk, ha ezt megállapítjuk, nem a dolgok• 99 ról. " A gazdagodás kategóriájára gondolt Lukács egyik Popper Leóhoz irt levelében is: "ami benn e van az életben, az jó - és a fájdalom éppen olyan fontos, mint az öröm." l 0° A gazdagodás ilyenfajta felfogása alapot ad arra, hogy a jó-rossz, igaz-hamis, pozitív-negatív, haladás-visszavonulás kategóriái ne csupán a szubjektum megítélései legyenek, ha74
