Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács
következtesen végiggondoljuk, feleslege s a művészet. Mert a Lét, amit ő megcsinál, ami szerinte az igazi Lét, már művésze t. A művészet igy egy ostoba tautológia, egy gyenge mása a valóságban létezőnek... Igy ők tragikomikusán nem juthatnak célba, mert mér célnál vannak, körben futnak, és a saját hátukat 94 akarják elérni." Egy másik helyen pedig az irracionalista filozófia "szubjektiv" létjogosultságét igy fogalmazza meg: "A filozófia legtöbb irracionalitás-mozgalmát az a - dolog lényegétől alig, a rendszeralkotás gyakorlatában azonban nagyon is érthető - félelem alapozza meg, hogy a nem-teoretikus szférák /az etika, az esztétika, a vallás/ filozófiai kezelése szükségképpen egyet jelent ezek teoretizálásával. És ténylegesen nagyon kézenfekvő annak a gyanúja, hogy ha 'materiális' lényegiségűknek akár a legcsekélyebb nyoma is levezethető bérmilyen módon a tiszta teoretikus szféra ősfaktumából, akkor a tételezettség ilyen módja következtében az a teoretikus, nem-érzéki szféra szövetébe azt meghamisitó teoretikus szerkezeti elemeknek kell becsuszniuk. Még Kant etikájában és esztétikájában is ilyen eset áll fenn, jóllehet ezek a tiszta szféra-kidolgozás eddigi legmagasabb szintjét képviselik." 9 5 Az esztétika fenomenológiai megközelitését illetően sok szempontból használható Lukács nézete a raciona1 izmus-irracionalizmu8 válaszutról. Ontológiailag azonban alkalmatlan az elemzésre, mert a racionalizmus-irracionalizmus ellentét a történelmi praxisban elveszti kizárólagos jellegét, és relativ, akár egyenrangú és egymást nem cáfoló, hanem kiegészítő párhuzamosságnak tekinthető. A szubjektum állásfoglaláséról és választásáról van ugyanis szó, amely választás a történelmi gyakorlat szemszögéből elveszti önkényes, szubjektiv jellegét, és akár sorsszerűnek is tűnhet. 9 6 Nem ontológiai, hanem pusztán ismeretelméleti kategória, amely igy nem magyarázza meg az "esztétikum létét, hanem csak megjelenési módját. Amikor Lukács az esztétikumot kantiánus módon zárt monádnak tekintette, akkor az esztétikum lényegét veszítette el szem elől - s a történelem, illetve az élet által való meghatározottságtól /és 71
