Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács
A mü ugyanis nemcsak belső villódzással, befejezhetetlen folyamatszerüséggel rendelkezik /a "forma" és a "tartalom-? megfejthetetlen egymésbacsapá3a révén/, hanem a mü lét e is folyamatszerüség: mint az objektum és szubjektum viszonyának megjelenése, a történelem során állandóan e viszonyra utal vissza, annak ujabb és ujabb szféráira mutatva rá, illetve bontva ki tovább. Lukácsnak a műalkotást a tőrténelmiségtől elválasztó és logikaivá változtató szemlélete a megfogalmazásban is tetten érhető. A heidelbergi esztétika és művészetfilozófi a fent idézett részletében "a valóság saját utópiájától való távolságról" beszél, és ezáltal egyértelműen a történe lemr e alkalmazza a formának és tartalomnak log ika i szemléletét. A történelmet ugyanis eleve kettéválasztja, valóságra és utópiára, és ezáltal ugyanazt a félrevezető logicizmust alkalmazza, mint a műalkotás kapcsán. A történelem azonban nem választható szét valóságra és a valóságnak "saját utópiájára", mert ezzel olyan merev szembenállást tételezünk egyrészről a különféle történelmi képződmények között, másrészről a szellem aktivitása és a tárgyszerűség un. passzivitása között, ami szintén csak elméletileg-logikailag elvégezhető müvelet, de a történelemnek mint elsajátítási folyamatnak nem felel meg. Azt, hogy a fiatal Lukács nem a történelmet tekintette kiindulási alapnak az esztétikum megértésének érdekében, hanem hallgatólagosan /és módszertanilag is, bár ő maga tiltakozott volna ez ellen a legélesebben/ a logikát, és a logikai mércével közeledett a történelemhez és esztétikumhoz egyaránt, a következő gondolat is bizonyítja: "minden nagy művészet leleplezése az empiria üres és széteső voltának, és egy utópikus egység megteremtése, melynek követelő és kötelező hangsúlya van. Ellenben minden nagy hatású álművészeinek, talán szerzője előtt is öntudatlan, végső célzata abban áll, hogy az olvasót kibé82 kitse közönséges empirikus létezésével. " Lukács egyértelműen fogalmaz, és egyértelmű viszonya is a valósághoz: a fennállóval szembeni teljes elutasítás álláspontjára helyezkedve tekinti a műalkotást utópiának. A "müvészetakarásról" szólva 62
