Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács
talmi adottságaitól, addig az élet fogalma kizárja a felfogott és megszilárdult transzcendencia ilyen tárgyias^ságát. A lényeg világait a formák ereje fesziti ki a létezés fölé, jellegüket és tartalmaikat kizárólag ennek az erőnek a belső lehetőségei határozzák meg. Az élet világai megrekednek idelent, a formák csak befogadják és alakitjók őket, csak kibontják velük született értelmüket." 7 5 A formának az ilyen, pusztán mechanikus burokszerü értelmezése szinte szó szerint követi Lask idevonatkozó gondolatmenetét: "Jelentésnek /Sinn/ kell nevezni a forma és anyag egybekapcsolódását, az egészet, amelyben a magáértvalóan üres és kiegészítésre szoruló forma tartalmi megtöltöttségéve1 együtt lép fel. " Ezt a látszólagos, megfogalmazásában is törékeny egységet azonban néhány sorral később maga Lask robbantja szét: "Az anyag mintegy együtt cipelődik a formával, mint a valamire való érvényesség-tartalom /Hingeltungsgehalt/ által érintett dolog. Ezért csupán a formát szabad érvényes jellegűnek tekinteni, nem pedig az egész jelentéshalmazt... ezekben az úgynevezett időtlen igazságokban csupán a formájuk az időtlenül érvényes jellegű... Igy ébredünk tudatára annak, hogy az érvényességet megteremtő /u«geltende/ forma fénye egyedül az, amely csillogását ráönti az egész jelentéshalmazra és az 'időtlen igazság' képévé változtatja." 77 A forma, mint "időtlen", szubjektumnélküli /és ugyanakkor tárgynélküli/ fogalom szükségszerű következménye Lukács etikai gondolkodásának. A forma végső soron logikai kategória számára, amelynek konkrét műalkotások esetében pusztán metaforikus értelme lesz, olyan konstrukció, amellyel a konkrét műalkotás nem egyeztethető össze, amely arról lepereg. Esztétikailag éppen ezért ez a formaértelmezés számos buktatót hagy maga után* VIII. Lask nyiltan logikai kategóriának tekintette a formát, amely az alogikus anyaggal áll szemben. A kettő szervetlen viszonyét igy jellemzi: "bér az alogikus anyag képes a logikus szférában elhelyezkedni, de ettől ő maga még nem vá78 lik logikussá," majd az esztétikum kérdését is bevonva igy 59
