Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács

is kétféleképpen merült fel. A Drémaköny vben a drámai forma az életből nőtt ki, és kapcsolatát az élettel, a kulturóval sohasem veszítette el. Egy másik helyen a forma szintén a va­lóság vonatkozáséban nyert szerepet: 'a forma lelki aktivitás, és neme säk a kész élményekkel áll szemben, mint kifejezésre jutásukat létrehozó és módosító valami, hanem magában az él­ményben is aktiv szerep jut neki.* 6 7 Símmel tanítványaként a forma szociológiai vetülete, illetve meghatározottsága foglal­koztatta sokáig őt is. Simmel formafogalmáról Andrew Arató a kővetkezőt irta: "Simmel számára a forma a valóság transz­cendentális alkotmányát jelentette. Ebben az értelemben funk­ciójukat illetően a formák azonosak az értelem kanti a priori kategóriáival. A forma nemcsak a tartalmak puszta összegzését jelentette, de egységesítésüket és strukturálásukat is, és azonos volt 'az ész totalizálási képességével'. A nagy formák a filozófia, művészet, tudomány és vallás. De vannak kisebb formák is. Mindegyik egy szerkezeti totalitássá formálja a 'világokat', és az eredmény: számos világ megteremtése. Ám Kanttal ellentétben Simmel minden formát történelmiként ma­gyaráz, és ennek következtében a világban soha meg nem való­sultnak tekinti őket. Ez a történetiség a végesség jele, de a lehetséges világ-tartalmak száma végtelen. Amint ezt a mó­dosítást bevezetik a forma fogalmába, aláaknázzék a transz­cendentális alkotmány fogalmát. A formák a gondolati aktus jegyei lesznek, de a gondolati aktu« egy empirikus, nem pedig eo transzcendentális szubjektumhoz kapcsolódik. " A simmeli ál­láspontot sok szempontból magáévá tevő Lukácsot ha8onló di­lemma foglalkoztatta 1913-ban: "A történelmet sohasem lehet kiküszöbölni; ezért kell a fogalomba is belevonni. Ez termé­szetesen nagyon nehéz /mármint ezt csalá8 nélkül megcsinálni/, és újra azzal a kérdéssel találjuk magunkat szemben: hogyan lehet a formának történelme? Az, hog y van, adott tény számunk­ra. Ha tehát belevisszük a mozgásnak ezt az elvét a forma fo­galmába, igy adva értelmet összefüggésének, akkor vagy lemon­dunk minden értelemről, minden örök formáról - ahogy ezt az ostoba modernek teázik -, vagy az egész élet /hiszen benne 56

Next

/
Thumbnails
Contents