Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács
álló jövő, illetve az intenciói szerint következetesen félreértelmezett művészet/ felé taszitja. Hegel szellemes szavai illenek rá: "Aki nem ismeri jól a szubjektivitás és objektivitás meghatározásait, s ezeket elvontságukban akarja megrögzíteni, azzal megesik, hogy ezek az elvont meghatározások, mielőtt észreveszi, keresztülhaladnak ujjain, s épp az ellen56 kezőjét mondja annak, amit akart mondani." Amikor Lukács a fichteánus etika szellemében az Ént tételezi világot mozgató erőnek és a tárgyi világot eleve mint negatívumot szemléli, akkor nem csupán leirja a rá és a polgári gondolkodásra általában jellemző gondolatkört, hanem e gondolatkör egyszersmind az adott világállapotot /azaz a századelő Magyarországát és általában a polgári társadalmat/ is leleplezi. Az objektum és szubjektum dialektikáj a ugyanis a polgári elidegenedés következtében érvényesül ellentétként a tuda t számára, akkor, amikor az eltárgyiasulás, a történelem alapvető mozgatóereje az elidegenedéssel kapcsolódik egybe. "A munkásnak a maga termékében való külsővé-idegenn é válása - irja Marx - nemcsak azzal a jelentőséggel bir, hogy munkája tárgya küls ő exisztenciává válik, hanem hogy rajta kivú l, tőle függetlenül, idegenül exisztál, és vele szemben önálló hatalommá válik, hogy az élet, amelyet a tárgynak köl57 csönzött, ellenségesen és idegenül lép vele szembe." Az objektum és szubjektum viszonyának ilyen fokú meghasonlása csak ugy tűnik felszámolhatónak, ha a szubjektum megpróbál az objektum fölé kerekedni. Ez csaki8 a tuda t, nem pedig a gyako rla t révén mehet végbe, vagyis ugy, hogy a tudatosság szintjére emelkedve a szubjektum egyszersmind legyőzöttnek, rajta kívülállónak hiszi a tudat nélkülinek vélt objektumot. A természet és a tárgyi világ puszta negatívumnak tűnik, s a szubjektum magát az eltárgyiasulést az elidegenedéssel azonosítja. Már A modern drám ában hajlik Lukács erre a nézetre: "Az élet objektiválódá8a a tényekből és a cselekményekből mindinkább kipusztítja az individualitást és nem engedi meg az egyéniségnek ott való megnyilvánulásét." 5 8 Nem véletlenül tekinti az objektiválódást elidegenedésnek /holott az objekti52
