Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács

azonban ellenáll minden ilyen kísérletnek, miközben a szub­jektum álláspontját állandóan felszámolja, helyesebben azt egy folyamatnak, a 'levés állandó mozgásának" csupán egy pont­jává változtatja. A szubjektum által a valóságra kényszeri­tett rendszer igy pillanatról pillanatra kénytelen önmagát cá­folni, módosítani, vagy éppen felszámolni - és erre nem az elvont objektum kényszeríti, hanem az objektum és szubjektum állandóan ható dialektikája. A puszta szubjektivizmus, miként a démonival, ugy magával a konkrét valósággal is idegenként érzi magét szemben. Ernst Bloch helyesen vette észre, hogy a fiatal Lukács a lezárt, a valósággal nem törődő rendszerezés­igényével magét a történetet próbálja zárt, azaz merev, álla­potszerü képződménnyé változtatni: "Lukácsnál a külső élet mámorának erőtlennek kell lennie, hogy ezáltal a külső ok-kap­csolatban lévő embertől idegen dolgokat, vagy legalábbis a fertőszerü, posványos, kiszámíthatatlan, tetszőlegesen meg­torpanó, hamisan bonyolult, hangulatszerü, gonoszul szerencsés és kihagyásos tényeket egyszerűnek és vélogatatlanul alogi­53 kusnak lehessen tekinteni. " Ugymcsak Bloch vette észre mér 1919-ben, hogy Lukácsnak minden gondolata az etika felé vezet: "Lukács mint filozófu s egyike azon nagyoknak, akikből generációnként csak egy jelenik meg... Kitapinthatóak a vo­nalak, amelyek a tervezett, szellemileg készen vázolt főmű­höz vezetnek. Ez egy Etika lesz, széles és szilárd, mint 54 Spinoza müve. " ' Ez az etika azonban idegen Blochtól, hiszen lényege éppen az, hogy mivel az egyes ember ugy véli, hogy kizárólagosan önnönmagával áll vonatkozásban, ezért gyakorla­ti funkcióját és a működőképességét veszíti el. A fiatal Lu­kács etikai szemlélete dogmatikus /minden dogmatizmus lényege az, hogy a konkrét, gyakorlati közvetítésektől eltekint, és a konkrétum sokrétűségét általánossá, azaz vonatkozásnélküli­vé változtatja/, és éppen az objektum és szubjektum viszonyá­ban hatástalan. Ezek alapján természetes, hogy az objektum és szubjektum azonosságának és ellentmondásának dialektiká­ját tagadja ez az etika. Lukács ezt a dialektikát nem vélet­lenül csak a művészetben volt hajlandó felismerni: "a szó 50

Next

/
Thumbnails
Contents