Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács

szonyát ehhez ez állásponthoz Kierkegeerd szavaival világit­hatjuk meg pontosan: "A gondolkodás ilyen összevisszaságai végtelenek, és csak akkor szakad végük, ha az egyén önkénye­sen töri őket félbe és valami mást juttat érvényre, tehát egy akarati döntés révén. Ezáltal azonban az egyén etikai megha­tározottságok alá kerül, és többé nem foglalkoztat bennünket esztétikailag. Egy döntés által nyeri el azután igy azt, amit 49 a reflexió utján nem nyer el: célhoz és nyugalomhoz ér." Amikor Lukács a szubjektivisztikus etika mércéjével "kívül­ről* közeledett a valósághoz /noha az ember igy nem 'közeled­het* a valósághoz, hiszen abban benne van, és ő maga, szub­jektivisztikus tevékenységével együtt is valóság/, akkor egy­fajta emberen tuli rendszert próbált megteremteni, az élet, a valóság ellenébe n: "az élet nem más, mint kifejtése és maga­megtalálása a léleknek; hogy a külső élet empirikus kénysze­rei teljesen kivül maradnak ezen a szférán, ahol az etikai élet kezdődik és a tragédia ennek csak metafizikai reveláció­50 ja. " Ugyanitt olvashatjuk a következő gondolatot: "A eors tudatossága a sors akarása: ha képes vagyok egész egyéniségem­mel, gondolataimtól egészen a véremig elgondolni a tökéletes­séget, akkor ez a gondolat a legigazibb valóság, igazabb az úgynevezett realitásnál... A sors adekvát elgondolása a sors 51 vslósága: ez a tudatosság heroizmusa." Ez a fajta "eltávo­lodás" az ember ellenében megy végbe, azaz nem érzéki, gyako r­lati tett, hanem gondolati konstrukci ó, amely éppen ezért nem válhat általánossá, hanem pusztán egyedi személyekhez kötött marad: "A filozófia csak kifejezési eszközeiben tisztán in­tellektuális; lényege: élmény, vizió; és azok számára, akik­nek a vizió nem élményük, akkor is hozzáférhetetlen a filozó­fia, ha tanulással és rutinnal a kifejezés egyes fogásait el­sajátították is.* 5 2 A szubjektivista arisztokratizmusnak azon­ban az az igazi, a sajátmaga számára felállított csapdója, hogy magét a szubjektumot, és ezáltal a valóságot próbálja el­szegényiteni. Rendszerezni a valóságot: ez valójában annyit jelent, hogy a szubjektív nézőpontot akarjuk objektiv, azaz szubjektivitás nélküli mércévé változtatni. Maga a valóság 49

Next

/
Thumbnails
Contents