Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács
a szó szorosabb értelmében vett - gondolkodói "fejlődését" e periódusban, mert ... a pozitiv vélaszok és megoldások szinte kaleidoszkópszerüen váltogatják egymást Írásról irásra; minden egyes mü egy - legtöbbször végletekig kihegyezett - gondolatkísérlet valamely állásponttal, amelynek kíméletlen kritikája nem ritkán már a soron kővetkező írásban megtalálható.* 1 2 Az elemzés szerintünk jól irja le ezt a periódust, de egy ponton helyesbitenünk kell. A különféle részek ugyanis nem kritizálják egymást, hanem pusztán egymás mellett léteznek. A kiragadott passzusok valójában nem cáfolják egymást, ám ugyanakkor eklektikáról, következetlenségről is nehéz beszélni. Véleményünk szerint a fiatal Lukács munkásságának egyik jellemző vonása éppen a különböző gondolatirónyok egyvelege: ez teremt egysége t, a meglévő többarcuság dacára, amely egyszersmind állandó erjesztő, sokszor bomlasztó hatással rendelkezik. "Együtt, egymás mellett működtek bennem egymást alapjában kizáró gondo13 lati irányok" » irja Lukács évtizedekkel később, és 1969-ben egy interjúban a következőképpen jellemezte fiatalkora sokarcuságát /amelyről igyekszünk majd kimutatni, hogy mind egy arcnak volt a változata/: "Gondolatvilágom belső ellentmondásossága munkám módszerében abban kapott emberi kifejezést, hogy két egészen különböző irói viszony alakult ki bennem a valósággal szemben. Egyrészt kísérleteket tettem a társadalmi fejlődés fő vonalainak tudományos felkutatása és meghatározása segítségével az irodalmi jelenségek lényegének megragadáséra. Másrészt ugyanakkor megpróbálkoztam az itt felmerült filozófiai problémák gondolati és irodalmi megközelítésével... Ez a két ellentmondásos tendencia jellemzi akkori irodalmi kérdésfeltevéseimet. Az első kifejezésre jutott A modern dráma történet ében..., a második A lélek és a formá k cimü kötetemben.1 4 Ezt a kettősséget nem lehet csupán pszichológiai adottságnak tekinteni, mégha az ösztönök szintjén ott munkál is egy gondolkodóban. Véleményünk szerint a közvetítése k egyfajta hiánya okozza ezt a kettősséget: mert a "szociologizáló" müvek megiréséra Lukácsot elsősorban a történelmi meghatérozott32
