Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS - Főidényi F. László: A fiatal Lukács
ben, stílusában, elemzéseiben állandóan felbukkan az a szubjektum, aki menekülne e világból, de aki látja a történelem hegeli kegyetlenségét és lerázhatatlan szükségszerűségét is. Innen a vágy és a melankólia, aminek a formábaöntése révén A re.qény elmélet e generációk életérzését közelitette és fogalmazta meg, és amely által a század egyik tipikus alkotásává lett. Vágy és melankólia: a szubjektum érzései, a szubjektumé, aki ezekkel az érzésekkel felfegyverkezve akar megbirkózni a világgal. A magáramaradt szubjektum belsó' világa óhatatlanul önmagához hasonló ellenfelet keres. A fiatal Lukács számára az egyedüli világ, amelyben szintén ott munkál a szubjektum, a műalkotás világa. Gondolatköre - mint a későbbiekben látni fogjuk - nem engedte meg, hogy a tárgyiasult, sőt, horribile dictu, az elidegenedett világban is felfedezze az eleven szubjektivitást, és ezért elsősorban a nem tárgyiasultnak vélt és a szűkebb értelemben felfogott kultura kritikáját tekintette olyan feladatnak, amely méltó a szubjektum belső világához. "Műalkotások léteznek - hogyan lehetségesek?" - igy kezdődik A heidelbergi művészetfilozófia és esztétik a. A kérdés arra vonatkozik, hogy a mü a modern világból nem szervesen és természetesen fakad, mint akár a görögség idején, akár a kereszténységben - azaz nincsen olyan szerves közösség, amely önmagából teremtené meg a műalkotást és annak formáját. Az egyén a világ ellenében kénytelen létrehozni a müvet /az ellentét természetesen látszólagos, hiszen a polgári világban is szerepet játszik egyfajta anonim közösség a mü létrejöttében - kezdve a tematikától egészen a megformálásig/, és a szubjektum nem érzi maga mögött azt a stabilitást, ami a rárótt felelősséget nagymértékben könnyithetné. "Az emberek el sem tudják mondani azt, ami bennük igazén fontos, ami tetteiket igazán mozgatja és ha ritka pillanatokban találnának is szavakat az elmondhatatlan számára, azok meghallgatatlanul suhannának el a másik lelke mellett, vagy csak értelmükben megmásulva érkeznének el hozzá." - A modern dráma fejlődés é26
