Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
Előszó.
vet /ahogy a művész, vagy kortársa/ csak véletlen lehet, és voltaképp esztétikán kivüli jelenség. Mert az esztétikai hatás titka éppen abban Van, hogy a mű többet mond, mint amit a létrehozó művész belegondol, vagy amit benne ki akar fejezni. Sót még annál is többet, mint amit saját kora benne fel tud fedezni. Az esztétikai élvezet körébe a művész által csupán megragadott, de esetleg fel nem fogot t jelentések megértése is beletartozik. Sőt, az utókor száméra éppen ezek a legfontosabbak, ez a mű maradandóságának egyik kritériuma. *Az alkotó és a mű közötti ugrás szükségszerű következménye, hogy a létrehozott sohasem lehet egészen tisztán jelen a létrehozó tudatában, hogy az alkotó megismerés és akarása a műre irányul ugyan, mégpedig ugy, hogy létezéshez segíthesse, ám ez a megismerés és akarás szükségképpen valami mást vél véghezvinni, mint amit ténylegesen véghezvisz. így minden alkotó Saullá válik, aki felkerekedett, hogy megkeresse atyja szamarait, és egy királyságot talált. " /A heidelbergi műv észetfilozófi a. .. Magvető, Bp. 1975. 74. old./ Miért hatolhat a félreértés mélyebbre, miért tudhat többet a műről, jelentéséről, üzenetéről, mint alkotója? Máig ismerős az az ellenvetés, mely ezt a fogalmat ki akarja irtani az esztétikából és kritikából, mondván, hogy a műértő vagy a publikum nem tudhat többet, sőt még annyit sem, mint amit a művész tud a müvéről: ne értse jobban a müvet, s különben is, honnan tudja, mit gondolt a művész, amikor alkotta festményét, regényét? Lukács válasza egyszerűt onnan tud többet, hogy a mű befogadása is esztétikai aktus, kicsit alkotói folyamat is tehát: a mü újraalkotása. A befogadói szubjektum hozzárendelése nélkül éppúgy nem szólal meg egy regény, egy kép, mint ahogy félig kész egy szindarab is, a szini előadás hiján. S ez az alkotói hozzájárulás, bármilyen element ári s és csekély, bármennyire is a művész által adott jelekből, utalásokból építkezik, tovább tudja építeni a müvet, tovább, mint ahogy a művész gondolta. Mert a befogadó továbbgondolásénak vezérlője az a kor, melyben él, az a közeg, mely egyéniségét és gondjait táplálja. Az olvasó-müélvező egyszerűen 15
