Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

II. A DRÁMA ELMÉLETE - Ungár Julia: A forma küzdelme az élet ellenében

rinti, azt az oldalát, amivel a másik felé fordul, akinek számára igy o képviseli azt a szükségszerűséget, ami annak cselekedeteit befolyásolja. A miliőt tehát az embereken keresztülfutó szükségszerűségek összessége alkotja.

3 "A miliő fogalmának lényege az embertől örökölte idegen dolgoknak vele szemben való ereje." /137. o./ Noha a szükségszerűség nemcsak attól idegen,' aki felé fut, akit befolyásol, hanem attól is, akin keresztülfut, mégis az utóbbi a másik számára a szükségszerűség absztraktumát, szimbólumát fogja jelenteni. "Ez a szimbóluma annak, hogy az emberek egymás számára sorssá válnak. Nagy szembenállásaik egymással a sémát létrehozó vonalrendszer csomópontjai, melyek az őket létrehozó szükségszerű kapcsolatokkal együtt a sorsviszony nagy ornamentumát hozzák létre. Mert az elvont konfliktus művészi értéke és jelentősége csak ez lehet: emberi helyzetekbe süritett pátoszával szimbolizálni az uj életérzést; az embernek az uj élethez, a külvilágban megjelenő sorsához való viszonyát." /137-138. o./ A modern tragédia lehetőségét Lukács itt a görögök és Shakespeare szintézisében látja. Sokrétűbb és gazdagabb a kompozició, mint a görögöknél, de szigorúbb, tisztább, mint Shakespeare-nél. Ennek a lehetséges uj tragédiának sajátosságait felsorolva Lukács megint a költőiség régióiba emelkedik. A költőiség itt valószinüleg Lukácsnak egy ilyen tragédia iránti szenvedélyes vágyát fejezi ki. "Mert éppen ugy a tisztán és mélyen emberit adhatják, mint a régiek, de többfelé vonatkoztatva és mégis az egyes emberek lelkében immár szétszedhetetlen eggyéválásban. Megfoghatóbb lehet a sorsszerűség, mert analizáihatóbb, darabokra bonthatóbb és mégis éppen olyan megfoghatatlan. Bonyolultabbak az okok, amelyek az érzéseket előidézik, és kitörésük mégis ugyanazzal az elementáris erővel hathat. Gazdagabb a kisérlet, és mégis tisztán hangozhatik a melódia» Mély és sokszinü a háttér, és hatalmas erővel emelkedhetik ki belőle az előtérben álló ember." /138. o./ Lukács később, az 1911-es Két ut és nincs szintézi

s c. Írásában élesen tagadja a szophoklészi és shakespeare-i tragédia szintézisének lehetőségét. "Mindkettő életet alkot sui generis, a 3aját 'eszközeivel, amelyek egymást abszolút módon kizárják. 152