Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

II. A DRÁMA ELMÉLETE - Orosz István: A luciferi mü és a szférikus Lukács

metafizikáj

a megjelenésével egyidőben /1911 március/ lát napvilágot lukácsnak egy másik irása, A nem-tragikus dráma probl

émáj

a, mely a következőképpen indul: "Mélyenszántó gondolkodók már gyakran fölvetették a kérdést: vajon a tragikus ember és a tragikus sors /a végiggondolt drámai forma szükségszerű posztulátumai/ valóban az emberi lét csucspontjai-e?"

1^ S ezt a drámakönyvvel szögesen ellentétes módon exponált problémát kísérelte meg részletesen kidolgozni A "románc" esztétikáj

a c. töredékes kéziratában, mely szorosan A modern dráma fejlődés

ének történet

e irása körül született. A nem-tragikus dráma hőstípusára, a bölcsre egyébként a drámakönyvben is történik utalás. Igy hát a fiatal lukács nem tulajdonított kizárólagos, abszolút érvényt saját pántragikus szemléletének, elvileg lehetségesnek tartott gyökeresen különböző álláspontokat is. Mindezt pedig A megjegyzések az Irodalomtörténet elméletéhe

z c. cikkében megfogalmazott elvi alapról tette: "...minden történelmi tudomány kénytelen egy szempontból nézni az élet folyamatait, egy szempontból megválogatni fogalmait, amelyeknek segítségével onnan nyert ismereteit tudománnyá organizálja. És minden ilyen látása az embernek és életének absztrakció és magával az élettel szemben hamisítás. Mert ha megkonstruálom tudományom alapfogalmait és belőlük kiindulva végigkövetem a megvizsgálandó processzusokat, csak addig vagyok képes eredményes összefüggéseket nyerni, amíg kizárólag az ezek által a fogalmak által szimbolizált tényezői az életnek működnek. Mihelyt csak egy, más fogalomkörből felvett fogalomnak megfelelő tény játszik bele, ott a megismerhetetlenség, a véletlen. A véletlen relativ dolog: ...olyan jelenségnek felmerülése valamely tudomány komplexumában, mely annak fogalmaira vissza nem vezethető, és igy ok-okozatsoraiba nem illeszthető."

1^ Itt kell visszatérnem arra a korábban felvett problémára, hogy vajon valóban csak a metafizikus, illetve a puszta tényregisztráló szemléletmód között választhat-e a művészettörténész. Ugy tűnik, amennyiben feltétlen általánosérvényüségre tart igényt, akkor igen. A drámakönyv módszertani tanulsága, hogy külön tragédiaelméletre, komédiaelméletre, románcélmélet121