Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
II. A DRÁMA ELMÉLETE - Orosz István: A luciferi mü és a szférikus Lukács
kor ugy fogalmaz, hogy Hebbel "az egyetlen... aki nem alapjáig ban problematikus; az egyetlen, akit lehet folytatni," ^ minthogy az ő világlátása par excellence tragikus /feltűnő, hogy a Hebbeln le mz és süritett összefoglalása a fiatal lukács által kidolgozott esztétikai és etikai kategóriáknak, mintegy a Heb- v bel-hősök magatartása szimbolizálja a modern korban lehetséges életvitel mibenlétét és abszolút értékeit/; mig Csehovnak mindössze másfél oldal jut,igaz, hogy ezen a másfél oldalon több mélyenszántó megjegyzést tesz az orosz drámairó művészetének sajátosságáról, mint némely terjedelmes Csehov-monográfia. Ám ebben a rendszerben Csehovot nem illeti meg kiemelt hely. A tragédia kontra tragikomédia értékeléssel szoros -összefüggésben Lukácsnak femr kell tartania a tragédia, tragikus életvitel legalább elvont lehetőségét, még akkor is, ha ennek egyelőre minden konkrét irodalomtörténeti tény ellentmond. Igy jön létre az utolsó fejezet cime - A nagy dráma fel é - és tartalma közötti nyilvánvaló diszkrepancia. A drámatörténész csak sikertelen próbálkozásokról tud beszámolni, de a metafizikusnak fenn kell tartania azt a ieggyőaS dését, hogy a fejlődés valamiképpen mégiscsak a nagy dráma - értsd: tragédia - felé mozogd Ezen a ponton azonban a koncepciójához rendkivül következetesen ragaszkodó Lukács rokonszenves tudósi magatartással életmüvében először és utoljára - maga hivja fel a figyelmet, tulajdon elmélete korlátaira: "Nem egy embernek van meg ma az az érzése, hogy itt még csak nem is disszonanciáról van szó, hanem egyszerűen arról, hogy egy uj érzés uj kifejezési utakat 1 keres magának. Hogy valami uj dolog létrejöttéről van szó, amelynek talán semmi más köze nincs ahhoz, amit mi évszázadok /sőt lehetne mondani, évezredek/ óta megszoktunk drámának nevezni, mint éppen dialógusformája és közvetlen emberábrázolása. Ez a stilusdisszonancia egyszóval nem a darabokban van, csak abban, hogy a miáltalunk igazságtalanul rájuk kényszer itett drámafogalomba nem férnek bel e." 1 4 /kiemelés tőlem - 0.1./ S hogy ez nem puszta gesztus, hanem hiteles gondolkodói kétely, azt többek között az a körülmény is mutatja, hogy A tragédia 120
