Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)
Előszó.
mü. Az ibseni felfedező-elemző müvésztipus lebeg szeme előtt, aki nem az ujsághirt, vagy a kusza köznapi élet eseményeit konfekcionálja, hanem egy formált teljességet ad, a forma révén élvezhető másik valóságot, ami a jelen, kusza és zavaros árnyképeit érthetővé forditja, és az embert kötelességeire, tett-igényére ébreszti. Ennek a müvészetideálnak, már most is központi kategóriája a form a. De nem a kanti, tehát elvontan esztétizáló, csak művészi alakzattá redukált változatában, hanem életet rendező, valóságban résztvevő, az emberi gyakorlatban alakuló kategóriaként, Élet és művészet a formában találkozik: az ember életét formák szerint vezérli, ha nem akar kuszán és zavarosan élni - s a művész hasonló módon rendezi azt a tényt és összefüggéstömeget, amelyben tájékozódnia kell és melyből utat mutató üzenetet kell teremtenie. "A forma az élet legfőbb birája. ítélő erő és etikai valami a megformálhatóság és értékelés van minden megformáltságban. " - irja a tragédia dolgozatban, ahol a kanti fogalmakat használja még, de már áttör a kategórián a va lóság igény. Popper halálakor irt nekrológjában pedig igy: "A forma és létezés végső, legerősebb valósága." Ez a gondolat tér vissza Müvészetfilozófi ájában, és A regény elmélet ében. De látnunk kell, hogy a forma-fogalom itt elsősorban életkategória, az életet élők, a világban oldódni tudók " hián yfogalm a * - kultúrkritikai kategória. Lukács első nagy élettragédiájának oka és egyben következménye az életvezetés fegyelme, az a meggyőződése, hogy a gondolkozói státusz kiharcolása egy aszketikus-alkotás-megszállottság megvalósításától függ. Az "él tehát" "formátlan", aki nem hagyja magát szétszórni az élet kicsinyes igényeiben, kompromisszumaiban - beleértve ebbe a szerelmi viharokat is aki nem adja meg magát az élet által ravaszul kikerülhetetlennek álcázott kelepcének, hanem maga vezeti sorsá t. A fiatal Lukács autonómia-elvének ez a sorsteremtő gesztus a kulcsa - és ez az életlogikára alkalmazott gesztus a nyitja művészetelméleti formakoncepciójának is. A forma éppúgy rendet képes teremteni a 10
