Bacsó Béla – Földényi F lászló: A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete. (Színházelméleti füzetek 11., Budapest, 1979)

II. A DRÁMA ELMÉLETE - Orosz István: A luciferi mü és a szférikus Lukács

Orosz István A LUCIFERI MÜ ÉS A SZFÉRIKUS LÜKÁCS /Partikuláris megjegyzések A modern dráma fejlődésének történet

éről/ Az ész önszemlélete, ami a régebbi filozófiában a boldogság legfelső foka volt, az ujabb gondolkodásban a szabad, önmagát meghatározó társadalom fogalmába csapott át: eközben annyit megőriz az idealizmusból, hogy az embernek mégiscsak más lehetőségei is vannak, mint hogy beleolvadjon a fennállóba, hatalmat és profitot halmozzon fel. Horkheimer A modern dráma történet

e alighanem Lukács György élet müvének legkiemelkedőbb alkotása. Nem mintha a benne felvetett problémák maradéktalanul megnyugtató megoldásra találtak volna, mintha a fiatal Lukács elméletileg le tudta volna küzdeni az esztétikai szféra megragadásának sajátos problematikusságát - olyan feladat ez, amelyet a filozófiai gondolkodás mindmáig csak igen ellentmondásosan tudott megközelíteni. Ám éppen a szféra adekvát eltalálásának nehézségei - ha nem is állnak az elemzés középpontjában - igen élesen felvetődnek a gondolatmenet lényegi pontjain, mégpedig olyan becsületes tudósi őszinteséggel, amely képes saját koncepciója határainak, korlátainak tudatoa érzékelésére, amely saját szükségképpeni lehatároltságára rokonszenves nyiltsággal maga hivja föl olvasója figye lcaét.Ekképpen a mü igen következetesen végigvitt normativ gondolatmenete - amely biztosítja a homogén értékszempont ér107