Hont Ferenc: Kis színházesztétika (Színházelméleti füzetek 10., Budapest, 1978)

Színjátszás az emberek között

sodik a testet az időjárás viszontagságaitól védő ruházat és a biztonságot nyújtó hajlék. Mindegyik szorosan kapcsolódott az emberi test szükségleteihez, és mindegyiket a gyakorlatban próbálta ki az alig-ember. Olyan módon, hogy a kődarabokat, a szakócákat, a sátorszerüen alkalmazható lombos faágakat, a ruházkodásra alkalmas természeti anyagokat, a lakhatóvá alakitható barlangot stb. felidézte és újra meg újra elképzelte használata folyamatában. Ma is igy tesz a tevékenykedő ember. Képzeletében is cselekszik, kipróbál, ujjáalkot. Belső, képzeletbeli szinjátszással. A külvilág tárgyait ismételten ujjáalkotja és kipróbálja a képzeletbeli mintát követve előbb a munkatevékenységben, majd az akadályokat képzeletben legyőző, öncélúnak tünő, örömet szerző játékban. Eleinte mindig gyakorlati céllal a munkatevékenységet és az ujjáalkotás eredményét előre elképzelő, anticipáló jelleggel. Az anticipálás, az előre elképzelés a művészi tevékenység kezdetleges csirája, de még nem művészet. Az újjáalakított tárgy akkor nyer esztétikai funkciót, amikor - eleinte beágyazva a gyakorlati tevékenységbe - a valóságot, a valóság összefüggéseit és lehetőségeit tükrözve változtatóan hat a többi élőlényre, az emberekre és magára az alkotóra is. A tudatos vagy ösztönszerű tükrözés és embert változtatás egysége alapvetően és nélkülözhetetlenül jellemzi az alkotott tárgyakba sűrűsödött művészi tevékenységet. A legősibb képzőművészeti tevékenységek a test és a használati tárgyak diszitése, az arc- és testfestés, a tetoválás, az ékités, diszitmények, ékszerek előállitása és használata, a testi cselekvésekkel összefüggő tárgyak tükrözővé és hatásossá formálása, (ezekből fejlődött a színjátékban a kellék, a maszk, a jelmez, majd a diszlet is). Nemcsak a valóság külső formáit ábrázoló alkotások, de a legabsztraktabb diszitmények is eleinte hatékonyan tükröztek, csak a világ képe fokozatosan elhalványodott bennük, világ nélkülivé váltak. Ki gondolna arra, hogy a geometrikus diszitményekben, például az élére állitott rombusz a viz mellett élő népeknél halat, jelentett? Hatékonyságukat pedig az a sajátos tény biztosította, hogy a kezdetleges ember felfogásában élőlény és élettelen tárgy között nincs éles határvonal. Kép85