Hont Ferenc: Kis színházesztétika (Színházelméleti füzetek 10., Budapest, 1978)

A színjáték-egész alkotói

A színpadképnek háromféle funkciója van a s zinj áték-egészben. Először: meghatározza és érzékelteti a cselekmény színhelyét, környezetét. Másodszori meghatározza dobogókkal, lépcsőkkel stb. a cselekmény valóságos szinterét, és ezáltal lehetőséget nyújt a szinészalakok minél gazdagabb és minél kifejezőbb testi mozgására. Végül szinpadi atmoszférát teremt a szinészalakok játéka köré vizuálisan felfogható módon, ahogypá a zene is szinpadi atmoszférát teremt auditiven felfogható módon, hangokkal, hangzásokkal. A szinpadkép elemei is szinjátszó cselekvéseket tartalmaznak tárgyakba rögzítetten, amelyek csak abban az esetben válnak szinházi esztétikum hordozóivá, ha kapcsolatba kerülnek a szinész a lakokkal, amennyiben hatnak rájuk vagy a szinészalakok valamit cselekszenek velük. A szinpadkép élő tényezői (a szinészalakok) és élettelen elemei (a tárgyak) egymásra hatva együttesen hatnak a jelenlévő közönségre. A szinjáték-egész minden alkotóelemét, tényezőjét és összetevőjét közvetlenül vagy közvetve a szinjátszó tevékenység élteti. Minthogy a szinjáték esztétikájának legkidolgozottabb diszciplínája a szinészesztétika, a továbbiakban tömören és áttekinthetően, de az eddiginél valamivel részletesebben igyekszem öszszefogialni a színjátszásra vonatkozó ismereteket.