Hont Ferenc: Kis színházesztétika (Színházelméleti füzetek 10., Budapest, 1978)

A színjátszás művészete

A SZÍNJÁTSZÁS MŰVÉSZETE A szinjátszás területei Milyen területeken találkozhatunk a színjátszással? Elsősor­ban a szinpadon, a szinész művészetében. De nemcsak a szinpa­don, és ott sem kizárólagosan a szinpadi szinész tevékenységé­ben. A szinjátszás módosult formában szerves tényezője a többi szinjátékalkotó, a rendező, a drámairó, a zeneszerző, a szin­padtervező művészi tevékenységének. Természetesen találkozunk színjátszással a színjátékból önállósult, szinjátszásos mozdulat­és hangmüvészetek területén, a táncban, az énekművészeiben és a beszédmüvészetben. Belső mimetikus tevékenységként, belső színjátszásként szerves tényezője a szinjátszás a többi önálló, nem-szinjátszás formájú művészeteknek: az irodalomnak, a ze­nének, a képző- és ipar művészetnek, az építészetnek és ujabban a filmnek, a rádiónak, a TV-nek. Végül szintén sajátos módon szerves tényezője a szinjátszás minden társadalmi tevékenységnek, a tudományoknak, a politikának, a pedagógiának, a technikának stb. az emberek közötti érintkezés minden fajtájának, kisebb-na­gyobb arányban. A szinjátszás az emberek gyakorlati tevékenységéből fakadt, és a történelmi-társadalmi fejlődés folyamán nemesedett magas szintű szinjátszás művészetté. A szinjátszás művészete pedig a közönségen át minduntalan vissza ömlik fejlesztően és gazdagltóan társadalmak és egyének gyakorlati tevékenységije, a mindennapi életbe. Minthogy a szinjátszás törvényszerűségei, sajátosságai, jel­legzetességei legtisztábban és legfejlettebben a szinpadi szinész tevékenységében jelentkeznek, és innen kiindulva követhetők nyo­mon más művészi és egyéb tevékenységekben, a színjátszást, a szinjátszó cselekvést mindenekelőtt a szinpadi szinész művésze­tében elemezzük behatóbban. 51

Next

/
Thumbnails
Contents