Hont Ferenc: Kis színházesztétika (Színházelméleti füzetek 10., Budapest, 1978)

A színjáték-egész alkotói

térben-idoben és tartalmasságukban mozognak, változnak, alakulnak önmagukban vagy egymáshoz való viszonyukban, (a szinpadon álló butor önmagában nem változik, de viszonya a mozgó szülészekhez minduntalan módosul). A szinjáték-egész viszonylag önálló összetevőit, résztényezőit egyik vagy másik szinházi művész alkotja, pontosabban ujjáalkotja, de az elemek, tényezők, a térben, időben és tartalmasságban mozgó tárgyak, folyamatok, működések jellegét, a szinjáték-egész totális megvalósulását, dinamikus sztereotipiáját, a szinjáték viszonyrendszerét, szerkezetét, struktúráját alapvetően és végső formájában a játéktervező rendezomüvész alkotja meg és valósitja meg munkatársai tevékenységén és művészi termékeiken át. Az alkotó nem csupán nyersanyagot használ fel terméke elkészítéséhez. Felhasználhat már előzetesen megmunkált anyagot is. Egy uj gépet feltaláló mérnök felhasználja a más által feltalált alkatrészeket, szerkezeteket is, például hajtószijat, motort. A művész, a drámairó, a zeneszerző, a képzőművész, a szinész nyersanyaga a valóság, a természet, az élet. A rendezőé is. De a rendező mások által megmunkált vagy megmunkálandó anyaga müvésztársai alkotó tevékenységének terméke: a drámairó szövege, a zeneszerző muzsikája, a tervező díszletei és jelmezei, a szinész beszéde, éneke és mozdulatai. Ezeket uj viszonyrendszerbe helyezi, üj s zinj átékszerkez étben működteti, a rendező sajátos alkotásában: a szinpadon újra és újra megvalósuló szinjátékstrukturában. A rendező alkotta uj szinjátékstruktura az esztétikum sérelme nélkül nem kerülhet ellentétbe a benne foglalt alkotóelemek Öntörvényű szerkezetével, sem a drámairó szövegének, sem a zeneszerző muzsikájának, sem a tervező díszleteinek, jelmezeinek, sem a szinészek játékának belső törvényszerűségeivel, lényegbeli vonásaival. De a rendező alkotóan megváltoztathatja egymáshoz való viszonyukat, például a szöveg és a hangzás, a történet és a játékcselekmény, a szinész ember és a szinpadi alak kapcsolatát egymással ilyenmódon uj egységet alkotva belőlük. Az alkotó rendező más művészetek (irodalom stb.) résztermékeit mint művészeti preformációkat kezeli, kiegészíti, továbbfejleszti, tehát ujjáalkotja. Hasonló preformációkat a társadalmi