Hont Ferenc: Kis színházesztétika (Színházelméleti füzetek 10., Budapest, 1978)

A színjáték-egész világa

tont, fát, üveget stb. de mindezeknek együtt közös az egynemű esztétikai közege; a láthatóság, a vizualitás. A s zinj áték­eg ész anyagias elsősorban az emberi test, mint a táncé, a pantomimé, de nem némán, és nem kizárólagosan. A szinjáték-egész matéri­ája mindenfajta látható és hallható anyag. Egynemű esztétikai kö­zege pedig az audio-vizualitás, azaz az egységes vagy egy­mást váltogató látható és hallható cselekvések folyamata. Szín­háztudományi szaknyelven szólva: a szinjáték esztétikai szö­vete, amelyből - képletesen - a színházművészeti műalkotást szabják, varrják, formálják. Mitől válik a látható és hallható, élő és élettelen anyagok sokfélesége a s zinj áték-egészben egynemű esztétikai közeggé? A szinházmüvészetnek attól a lényegi sajátosságától, amely szerint a s zinj áték-egész valóságos és képzelt cselekvésfolyamatokat egymásra ható élő és tárgyakba rögzitett cselekvésekkel együtte­sen tükröz és alakit. Ez pedig csak olyan módon lehetséges, he a szinészalakok és a nézők számára is a szinpadi tárgyak érzé­keltetik a beléjük rögzitett cselekvés tartalmat, azaz feltárva az általuk közvetített emberi törekvést, a szinjáték-egész cselek­vésfolyamatainak szerves részévé válnak. A bezárt kapu, ame­lyet a szinészalak hiába dönget, azokról az emberekről vall, a­kik bezárkóztak: a bezárkózás, a védekezés, a távoltartás cse­lekvését közvetíti. Az a tárgy, amely a szinpadon nem közvetít emberi cselekvést, vagy amellyel a szinpadon nem cselekszenek, v legyen bármilyen tetszetős, színházesztétikái szempontból tar­talmatlan, hatástalan, felesleges, nincs esztétikai funkciója. . Többszöi nyomatékosan hangsúlyoztuk, hogy a s zinj áték­eg ész emberi cselekvések folyamata. A szinházi alkotóművészek olyan folyamatot hoznak létre, amelyben élő és tárgyakba rögzitett em­beri cselekvések együttesen tükrözik a valóság mozgását. A szin­játék-egészben élő és életszerűen rögzitett emberi cselekvések hordozzák a színházművészeti alkotók állásfoglalását a tükrözött valósághoz, a valóság kiváltotta érzéseiket, törekvéseiket, véle­ményüket. A s zinj áték-egész folyamata háromféle cselekvésfolya­matot egyesit. Az egyik cselekvésfolyamat annak a valóságos tör­ténetnek a cselekvései, amelyet a s zinj áték-egész tükröz, a szín­házművészeti alkotás témája. A másik cselekvésfolyamat azokból

Next

/
Thumbnails
Contents