Hont Ferenc: Kis színházesztétika (Színházelméleti füzetek 10., Budapest, 1978)
A színjáték-egész világa
g es elekvésékből tevődik össze, amelyek a színházművészeti alkotók, a szinjáték-egész világában a valóságos és képzelt cselekvéseket visszatükrözik. Ez a cselekvésfolyamat a szinpadi játék, a játékcselekmény. A harmadik cselekvésfolyamat azoknak az alkotó cselekvéseknek összessége, amelyekkel a szinház művészei a szinpadi játékot megalkotják, létrehozzák, azaz a szinjátékegész megteremtésének, alkotásának folyamata. Ez a háromféle cselekvésfolyamat a s zinj áték-egészben együtt, szétválaszthatatlan egységben jelentkezik a néző előtt a szinpadon megelevenülő játékban. De a s zinj áték-egész alkotói és a szinházmüvészet értő felfogói nyomon követhetik és esztétikai szempontból értékelhetik a szinpadon egységben jelentkező háromféle cselekvésfolyamatot, különbségeit, szétválásukat, újraegyesülésüket. Rómeó a szinpadon leszúrja Tybaltot. A leszurás valóságos emberi cselekvés. Ez a szinpadi leszurás témája, a tükrözött valóság. De a szinész-Romeó a szinpadon nem a valóságos leszurást hajtja végre, hiszen akkor megölné a Tybalt szerepét játszó színésztársát. A valóságos leszurást szinészi játékkal felidézi a színpadon, szinészi cselekvéssel tükrözi. Ezt a szinészi játékot, a szinpadi leszurás cselekvését, amely a nézőben a valóságos leszurás cselekvését művészi módon idézi fel, hosszú alkotófolyamat előzte meg, a jelenet megírásától kezdve az ismételt próbákon át, és folytatódik az előadás kezdetétől egészen az előadás végéig. Ez az alkotófolyamat ugyanis nem szűnt meg az előadás kezdetén. Előadás közben a szinész ' nemcsak végrehajtja a szinpadi leszurást, hanem minden alkalommal újra és újra megalkotja, végrehajtja és irányítja, átéli és ellenőrzi, ismétli és módositja a begyakorolt és már többször végrehajtott szinpadi cselekvést. Az a tény, hogy minden színielőadás alkalmával nemcsak a szinpadon, de a színpad és a nézőtér között is minduntalan megújul a közvetlen egymásra hatás, folyamata, magában foglalja a színházművészetnek egy másik fő sajátosságát: a s zinj átékeg ész mindig az egy helyen, egy időben összegyűlt nézők előtt és velük közvetlen kölcsönhatásban valósul meg.
