Hont Ferenc: Kis színházesztétika (Színházelméleti füzetek 10., Budapest, 1978)
A cselekvés esztétikája
alkotások emberi, pszichikai tartalmát. Az esztétikai jelenség, főként a műalkotás, minden műalkotás tartalma lényegében cselekvés. Sajátos emberi cselekvés, a valóságot képzeletbelivé, és a képzeletbelit valóságossá rögzitő, alkotó interperszonális cselekvés. Az alkotó és fejlődő ember nembeliségét hatékonyan érvényesítő mimetikus cselekvés, amelyből a szinjátszás és a belső színjátszással telitett többi művészet a társadalmi tevékenységek történelme folyamán kialakult. A mimetikus cselekvés, a mimézis fogalmát antik szerzők müveiből, főként Arisztotelész Poétikájából (alkotástan) ismerjük. (A mimézissel behatóan foglalkozik Lukács: Az esztétikum sajátosságában.) Ennek a görög kifejezésnek fordításaként a magyar szövegekben az "utánzás" szó olvasható, pedig a mimézis - különösen esztétikai értelemben - nem utánzás, hanem a valóságnak képzeletben ujjáalkotott tükrözése az emberek lelkivilágát változtató és aktivizáló hatással. Lényegében: műalkotásokká formált képzeletbeli cselekvés, belső szinjátszás. Mimetikus cselekvés és szinjátszás A művészet a gyakorlati cselekvés mimetikus elemeiből fejlődött ki,és minduntalan visszatér a gyakorlatba, érintkezési és munka tevékenységünkbe, fej lettebben és gazdagabban. Mindennapi életünkben a gyakorlati és a miiwetikus cselekvések át- és átszövik egymást, összeolvadnak, átalakulnak, elkülönülnek és önállósulnak. De mi a különbség a praxis és a mimézis, a gyakorlati és a mimetikus cselekvés között? Néhány példa: egy asszony virágot szed a réten, lehajol és letépi a virágokat, azután elviszi a városba, és elad, pénzre cserél egy csokorra valót belőlük egy fiatalembernek. Vagy valaki felemel egy súlyos kalapácsot, és bever vele egy nagy szöget. Ezek gyakorlati cselekvések. De amikor a fiatalember meghajol egy lány előtt, és átadja neki a virágcsokrot, az ilyen gyakorlati célzatú cselekvések, mint "lehajolni és letépni" "adni és pénzre becserélni" átalakulnak mimetikus cselekvésekké, a cselekvő alany benső tartalmának értékelhető jeleivé, jelzéseivé. Amikor Bánk és Melinda meghajol az őket elküldő Gertrudis előtt, ez annyit jelent, - Bánk ki is 22
