Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)
Írók a színházban
ezek a forgatókönyvek post festa »zül#ttek azaz a kész film alapján irták, illetve korrigálták őket olvasmánnyá. - Mi a véleménye a magyar kritika színvonaláról? - Ha jól ismerem a helyzetet, a.kritikusnak /mióta ez a munkakör létezik/ az a szakmája, a föladata, hogy birálja a kulturális szféra és a szórakoztatóipar bizonyos produktumait. Szándékosan kerülöm a "műalkotás" kifejezést, hisz a kritika tevékenységi területe ennél sokkal szélesebb, egyébként "sem döntötte' el még megnyugtatóan a tudomány, hol húzódik a határ a szórakoztatóipar termékei és a műalkotások között. Viszont sose hallottam még, hogy produkciók létrehozóinak az volna a dolguk, hogy visszabirálják a kritikusokat. Ezért hát némi gyanakvással kezelem a kérdést. A vevőnek ugyanis elidegeníthetetlen joga, hogy fitymálja az árut. A vevő érdekében és nevében szót emelő szakértőnek még inkább. Persze fölmerülhet ezzel kapcsolatban is néhány probléma, melyeket nem azért emlitek, mintha végére akarnék járni a dolognak, csupán emlékeztetni szeretnék rájuk. /1/ Mitől szakértő a kritikus? Attól, hogy elvégezte a bölcsészetet? Vagy az ujságiró iskolát? Attól, hogy megbizták: irjon kritikákat? vagy egyszerűen attól, hogy kritikákat ir? Azt gondolom a kritikusi rangot éppúgy ki kellene érdemelni, mint például az irói rangot. /2/ Kinek a nevében birál a kritikus? A közönség /a fogyasztó/ nevében? A művelődéspolitikai vezetés névében? esetleg a maga nevében? Nekem ez az utóbbi például rokonszenves volna. Mondjuk igy: Kikérem magamnak ezt a szemetet! Vagy: Köszönöm Schöngeiszt Egonnak azt a csodálatos élményt, melyben a minap részem volt! Szóval azt, hogy kinek a nevében emel szót a kritikus, el kéne döntenie és ha egyszer eldöntötte, ragaszkodnia kellene a döntéshez konokul.. - Mennyiben hasznosítja a kritikákat? - Ugy emlékszem, G. B.Shaw-tól származik az a mondás, hogy attól, hogy valaki nem tud tojást tojni, még el tudja dönteni, melyik tojás büdös. Mélységesen egyetértek a nagy angol mesterrel. Csak annyit tennék hozzá, hogy az, aki csalhatatlan biztonsággal meg birja állapítani, melyik a záptojás, még
